Spenótos párna

Tészta Hajtás Töltelék
500 g liszt
20 g só
20 g ecet
100 g margarin
150-200 ml víz
400 g leves margarin 500 g mirelit spenót
kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
50 ml étolaj
só és bors
Díszítés, kenés
magok, pl. szezámmag,
lenmag, mák…
1 db egész tojás

Elkészítés

Elkészítem az előtésztát: ehhez robotgépben összegyúrom az 500 g lisztet, a 20 g sót, a 20 g ecetet, hozzáadom a 100 g lágy margarint, és közben fokozatosan adagolom a vizet (lehet, hogy többet, lehet, hogy kevesebbet vesz fel belőle a tészta). Ha egy tömbbe összeállt, nem ragad, és az ujjlenyomat benne marad, kiveszem a tésztát és folpackba csomagolva pihentetem.

Pihentetés után lisztezett deszkán behajtom a tésztát: lóhere alakban kinyújtom, úgy, hogy a közepén kb. a levelek összegének megfelelő tésztadombocska maradjon. Ide helyezem a nem túl hideg, nagyon keveset lágyított, lisztben megforgatott és kilapított 400 g leveles margarint. Ráhajtom a leveleket, mindegyik hajtás előtt lesöpröm a lisztet a tésztáról, hogy jól össze tudjanak tapadni. Ezután kinyújtom a tésztát, egy szimpla és egy dupla hajtást kap, majd ismét folpackba csomagolva hűtőben kb. 30 percet pihentetem.

Ezidő alatt elkészítem a spenótos tölteléket. A 2 gerezd fokhagymát apró csíkokra vágom és az 50 ml étolajon dinsztelem, majd kiveszem az olajból mielőtt megpirulnának. Az olajon a már felaprított kis fej vöröshagymát üvegesre pirítom, majd hozzáadom az 500 g mirelit spenótot. Fontos addig főzni, amíg el nem párolog a leve, különben átáztatja a tésztát. Hozzáadom a sót, a borsot, és a fokhagymát, majd kiterítem egy tálcára és kihűtöm.

Előveszem a tésztát és ismét egy szimpla és egy dupla hajtást teszek rá. Ezután a tésztát deszka nagyságúra nyújtom, kb. 9×6-os négyzetekre osztom fel. A tészta alsóbb felére habzsákból vékony csíkot húzok a kihűlt spenótos krémből, majd ez alatt a felvert tojással megkenem. Összeillesztem a tésztát, az alját hosszanti irányban beirdalom, így lesz kakastaréjos a tészta. A tetejét tojással lekenem és megszórom a magokkal. Előmelegített 170-180 fokos gőzös sütőben kétütemű sütéssel aranybarnára sütöm.

Képviselőfánk

Habos, krémes, vaníliás – ezek a cuki kis képviselőfánkok mindhárom tulajdonsággal rendelkeznek, és talán emiatt is imádják olyan sokan. A tetejét legtöbbször csak megintik egy leheletnyi porcukorral, azonban a cukrászsulis verzióban kap még a kalapjára egy kevés Dobos cukrot, amit pirított mandulában forgatunk meg. Hamar elkészül, mutatós, azonban több odafigyelést és precizitást igényel. Így a legnagyobb gondot maximum az jelentheti, hogyan is együk meg anélkül a képviselőfánkokat, hogy tetőtől talpig tejszínhabosak és sárgakrémesek lennénk.

Tészta:

100 ml víz
100 ml olaj
100 g liszt
Két csipet só
5 g kristálycukor
3-4 db tojás

Dobos cukor:

200 g kristálycukor
60 g pirított szeletelt mandula

Sárgakrém:

500 ml tej
130 g kristálycukor
20 g vaníliás cukor
4 db tojás
70 g pudingpor

Tejszínhab:

400 ml tejszínhab (70-30%-os arányban állati és növényi tejszín, vagyis 280 ml állati habtejszín és 120 ml növényi, például Hulala)

Elkészítés:

Felforralom egy lábosban a 100 ml vizet, a 100 ml olajat, a két csipet sót és az 5 g cukrot. Felütök 3 db tojást. Amikor felforr, és az olaj sercegni kezd, hozzáadom a 100 g lisztet, habverővel csomómentesre keverem, és ügyelek, hogy le ne égjen. A tészta akkor lesz kész, ha az edény alján megjelenik egy vékony fehér színű réteg. Ekkor leveszem a tűzről és folyamatos keverés mellett egyenként hozzáadom a tojást. Különösen az elsőnél kell figyelni, nehogy kicsapódjon a tojás. Ha szükséges, felütöm a 4. tojást, villával elkeverem, és először csak az 1/4 részét adom hozzá, majd ha még mindig kell, negyed adagokkal folytatom. A tésztának nyúlósnak, krémesnek, lágynak kell lennie. Rögtön következik az adagolás.

A habzsákba kis sima idomcsövet helyezek, betöltöm a tésztát a zsákba, és kb. diónyi félgömböket nyomok belőle. Gőzös sütőben megemelkednek, és addig sütöm, amíg aranybarna színük nem lesz.

Amikor a fánkok kihűltek, elkészítem a Dobos cukrot. Egy lábosban elkezdem hevíteni a 200 g kristálycukrot. Nem szükséges különösebben kavargatni az elején, csak amikor már látszik, hogy a cukor elkezd “izzadni”. A cukrot karamellizálom, az összeállt darabokat a tűzhelyről levéve óvatosan szétütögetem a fakanállal. A cukrot addig melegítem, amíg vízszerűen folyós nem lesz. Ezután leveszem a tűzhelyről, és azonnal elkezdem megmártani benne a fánkok tetejét. A cukor után megforgatom a pirított szeletelt mandulában is, és így teszem félre kihűlni. Ha a cukor elkezdene visszakeményedni, -sűrűsödni, kicsit rámelegítek. Hűlés után a fánkokat a cukor alatt vízszintesen két részre vágom.

Következőként a krémet készítem el. Ehhez kimérem a 70 g pudingport, hozzáadom a 4 tojás sárgáját (ezt a kettőt nem keverem össze, mert becsomósodna!), és kb. a tej felével felöntöm és most keverem össze. A maradék tejet a 130 g kristálycukor 1/3 részével (43 g), a 20 g vaníliás cukorral felteszem forrni. Ezidő alatt a 4 tojás fehérjét a 87 g kristálycukorral elkezdem robotgépben kemény habbá verni. Fontos, hogy ezek körülbelül egyidőben legyenek készen. Amikor a tej felforr, óvatosan hozzákeverem egy kis részét a pudingos alaphoz (hőkiegyenlítés), miközben folyamatosan keverem, hogy elkerüljem a tojás kicsapódását. A megmaradt tejet visszateszem forrni, és amikor ez megtörténik, hozzáöntöm a pudingos részét is. Gyorsan keverem kézi habverővel, nehogy leérjen vagy becsomósodjon a krém. Amint a krém besűrűsödött, pár másodperc múlva leveszem a tűzről, leállítom a robotgépet, és a tojásfehérjehab 1/3 részét hozzákeverem, lazítom vele a krémet. A 2/3-át ugyanúgy kézi habverővel, de nagyon óvatosan forgatom a krémbe, hogy ne törjem össze a könnyű habot. Sima csöves habzsákba töltöm, és kis adagokban a fánkok aljába nyomom a sárgakrémet. A krémet még meleg állapotában kell a fánkokba tölteni.

Miután kihűlt a krém, felverem a 280 ml állati és 120 ml növényi tejszínt (egyben). Ezt csillagcsöves habzsákba töltöm, és a krém tetejére nyomom. Körkörös mozdulatokkal dolgozom, próbálom a habot magasra és mutatósra formázni. Ezután a hab tetejére felkerül a levágott cukros-mandulás tető. Tálalásig hűtőben tárolom.

Azonnal puha mézeskalács

A klasszikus mézeskalács sütés után megkeményedik, és csak egy-két nap után puhul vissza annyira, hogy kellemes legyen a fogyasztása. Ezeket a tésztákat sokszor éjszaka is pihentetni kell, tehát jóval a fogyasztás előtt neki kell kezdeni az elkészítésének. Ha szeretnénk a várakozás időtartamán csökkenteni, akkor ez a rögtön puha mézeskalács lesz a megoldás. Már akár sütés után is fogyasztható, de napok, hetek múlva is ugyanolyan omlós és puha marad.

Hozzávalók:

660 g liszt
késhegynyi szódabikarbóna
1 ek mézes fűszerkeverék
1/2 ek őrölt fahéj
1 tasak vaníliás cukor
1/2 tk őrölt vanília
220 g porcukor
2 db tojás
15 dkg méz
15 dkg margarin

Cukormáz:

1 db tojásfehérje
20 dkg porcukor
pár csepp frissen facsart citromlé
1 csapott ek keményítő

Elkészítés:

A 660 g lisztet egy tálba szitálom, elkeverem a késhegynyi szódabikarbónával, az evőkanálnyi mézes fűszerkeverékkel, a fél evőkanál őrölt fahéjjal, a vaníliás cukorral, a fél teáskanál őrölt vaníliával, és beleszitálom a 220 g porcukrot is. A 15 dkg mézet és a 15 dkg margarint egy lábosban közepes lángon megolvasztom úgy, hogy még ne forrjon a keverék. Ezt ráöntöm a lisztes keverékre, hozzáütöm a 2 tojást, és egynemű masszává gyúrom kézzel vagy géppel. Ezután folpackba csomagolva (legalább) egy órát pihentetem a hűtőben.

A tésztát pár mm vastagságúra kinyújtom, a sütőt előmelegítem 175°C-ra. A mézeskalács kiszúróval formákat vágok a tésztába, sütőlemezre helyezem őket, és kb 7-8 perc alatt megsütöm őket. Amikor kiveszem, még puhák, a szélük és az aljuk elkezdett kicsit barnulni. Megvárom, amíg teljesen kihűlnek, utána leszedem a papírról, és cukormázzal díszítem.

A cukormázhoz a szobahőmérsékletű tojásfehérjét robotgépben kihabosítom, apránként hozzáadom az átszitált 20 dkg porcukrot. Hozzácsepegtetem a frissen facsart citromlé pár cseppjét, és az 1 csapott evőkanálnyi keményítőt. Addig verem a habot, amíg a habverő fején a hab meg nem áll. Ezután vékony csöves habzsákba töltöm a habot, és díszítem vele a kihűlt mézeskalácsokat. 30 percet pihentetem, hogy a máz megszáradjon.

Klasszikus diós és mákos bejgli

A bejgli sokak szerint a legnagyobb rizikót jelentő karácsonyi sütemények egyike. Könnyen szétrepedhet az oldala, kifolyhat a tölteléke, nem márványosodhat meg a teteje. Az alábbi recepttel szinte lehetetlen a hibázás, hiszen egyszerű, nem kell keleszteni, pihentetni, és még a cukrászsuliban is ez alapján készülnek a pozsonyi kiflik.

Tészta (3 rúd bejglihez):

500 g liszt
10 g só
60 g porcukor
200 g margarin
10 g élesztő
150 ml tej
20 g tojássárgája
+ 2 tojás sárgája és 1 tojás fehérje a kenéshez

Töltelék (1 rúd bejglihez):

250 g darált dió / 200 g darált mák
125 g kristálycukor
60 g víz
10 g vaníliás cukor
csipet fahéj
reszelt citromhéj, narancshéj

Célszerű először a tölteléket elkészíteni, hiszen ezt csak akkor lehet betölteni a tésztába, ha rendesen kihűlt. Ehhez a 125 g kristálycukorból, a 60 g vízből, a 10 g vaníliás cukorból, a csipetnyi fahéjból, és a reszelt citrom-, narancshéjból forró, bugyogó szirupot főzök. Ezt ráöntöm az előkészített 250 g darált dióra vagy 200 g darált mákra. Alaposan összekeverem, és hűvös helyen teljesen kihűtöm.

A tésztához dagasztógépbe öntöm az 500 g lisztet, a 10 g sót, és a 60 g porcukrot. Hozzáadom a 200 g lágy margarint, a 150 ml tejben elkevert 10 g élesztőt és a 20 g tojássárgáját. Rugalmas tésztává gyúrom a gépben, három felé osztom, és kis gombócokká virgolom őket. Egyből lehet vele dolgozni, de ha nem akarom egyből tölteni, akkor felhasználásig hűtőben pihentetem.


A tésztát téglalap alakúra nyújtom, fontos, hogy ne legyen lisztezett a felület! Egyenletesen eloszlatom rajta a tölteléket, majd szorosan (de nem túl szorosan) feltekerem a tésztát. Megkenem a bejgliket a 2 tojás felvert sárgájával, majd hűvös helyen pihentetem. Így nem fog megkelni a tészta, a sárgája rászárad, és a sütőben a tényleges kelésnél a rászáradt sárgája szépen meg tud repedni, és megjelenik a márványos minta a felületén. Ha a sárgájás kenés megszáradt, következhet a fehérjés kenés: ennek már nem feltétlenül kell megszáradnia, mehet akár egyenesen a sütőbe is. Sütés előtt azonban még fontos egy pálcikával pár helyen átszurkálni a tésztát, hogy a gőzök távozhassanak a sütés során. Ekkor kerülhet még a diós tetejére egész dióbél, a mákoséra pedig egy kis mák, így felvágás nélkül is tudni fogom, melyik milyen töltelékkel lett elkészítve.

Kb. 175°C-on 30-40 perc alatt aranybarnára sütöm őket. Ne legyenek túl közel egymáshoz, nehogy összesüljenek. Amikor kész, kiveszem a sütőből, és habkártyával megnyomkodom a még forró és puha tésztát, hogy az oldala minél egyenesebben és szebben hűljön ki. Csak akkor szeletelem, amikor teljesen kihűlt. Egy hétig folpackban, hűvös, sötét helyen is eltartható.

ISZTAMBUL LEGFINOMABB FALATAI // 1. RÉSZ

Annyira jó utólag visszanézni ezt a rengeteg képet, ilyenkor még jobban örülök, hogy a másoknak jelentéktelennek számító utcákat, az egyszerű éttermeket, és az átlagosnak tűnő pillanatokat lefotóztam. 
Úgy vettem észre, hogy egyre több és több fotót készítek egy ilyen kiruccanás alkalmával, és végre nem félek megörökíteni a leggusztább ételeket sem. 


A fél hármas Pegasus járattal indultunk el Isztambulba. A két órás repülőútnak és a két órás időeltolódásnak köszönhetően fél hétkor landoltunk a Sabiha Gökçen reptéren. Itt taxit fogtunk, és 75 líráért cserébe eljutottunk az úticélunkhoz. A fárasztó út után igazán jól esett a vacsora: mercimek çorbası [merdzsimek csorbaszi], vagyis vöröslencse leves, főételként pedig ezeket az apró, lisztbe forgatott, majd olajban kisütött hamsi-kat [hamszi] apró halacskákat ettük friss salátával, bulgurral.


Másnap délután az imádott Kadıköy felé vettük az irányt. A látogatásnak célja is volt: az instán már évek óta követek egy nagyon szuper szakácsot, és az ő éttermébe, a Zürüm Dürümbe szerettem volna eljutni. A hosszú, másfél órás buszozás után annyira boldog voltam, hogy végrevégre itt lehetek, és talán találkozhatok is a nagy kedvencemmel. Az izgatottságom hamar elszállt, ugyanis amint közelebb sétáltunk, kiderült, hogy az étteremben reggel óta nem volt áram, így be se tudtunk menni. Nem keseregtünk sokáig, mert Kadıköyben így is van rengeteg szuper étterem, kávézó és sütizőhely. Végül a korábbról már megszeretett
Tatlısesben ettünk, ahol szerintem Kadıköy legjobb lahmacunját [lahmadzsun] készítik.


Itt lahmacunt és içli köftét [icsli köfte] ettünk, mellé ayrant [ajran] ittunk, a nagy habzsi-dőzsi után pedig teát iszogattunk. A köftének különösen örültem, hiszen eddig még nem is próbáltam, de annyira nem nyűgözött le – azt hiszem, maradok a lahmacunnál.

lahmacun petrezselyemmel, citrommal felszolgálva
içli köfte

 A sok kajálás után sétálgattunk még Kadıköyben – végigmentünk a kikötő sétányán, desszertként sült gesztenyét eszegettünk, majd átsétáltunk a piacon is. Megcsodáltam a friss halakat árusító kirakatokat, az édességeket, a narancsot, gránátalmát, illatos zöldségeket, az ezer féle olívabogyót árusító standokat. Annyira szuper az egésznek a hangulata, az illata! Mindenképpen érdemes erre a részre ellátogatni, ha Kadıköyben jár az ember.

Amint megcsapta az orromat a sült gesztenye csodás illata, rögtön vettem is egy kis tasakkal. Eszembe jutott, hogy régen mi is milyen sokszor sütöttünk otthon gesztenyét. Egy régi mérleggel lemérték a sült gesztenye súlyát, majd a visszajáróval együtt a kezembe nyomták a kis papírtasakot. Séta közben kényelmesen el lehetett majszolni.

Este még megkívántam egy kis édességet, úgyhogy Sancaktepében [Szandzsaktepe] megvendégeltük magunkat egy mini csokitortával és egy fagyis pisztáciás künefével. Mellé teát ittunk, és én gyönyörködtem a csodaszép tortás-süteményes-baklavás kirakatban.

fagyis künefe és mini csokitorta

Másnap reggel egy igazán remek élményben volt részem. Itt a környéken a szomszédasszonyok minden héten összeülnek valamelyikük otthonában, és együtt elfogyasztják a reggelit, miközben pletyóznak egy kicsit, a gyerekeik játszanak, a háttérben pedig szólnak a reggeli műsorok. Az asztal roskadásig volt pakolva (a fotó az még csak az előkészületekkor készült), rengeteg zöldséggel, teával, dzsemekkel, simittel [szimit], kenyérrel, olívabogyókkal, házi vajjal, mézzel, felvágottakkal, főtt tojással, sült marhakolbásszal, sajtokkal, helvával, lépes mézzel, sült kruplival, kaymakkal, szóval… na, megadják a módját. Együtt megterítettünk, ettünk, majd lepakoltuk az asztalt, és a kanapén ittuk meg a reggeli török kávénkat, miközben a gyerekeket szórakoztattuk. A szomszéd kislány, Asya [Aszja] és én nagyon egymásra találtunk, labdáztunk, fogócskáztunk, és minden erőmmel próbáltam megérteni a sejpítve ejtett szavait. Folyton ölelgetett, cirógatta a hajamat, és kérte, hogy menjek vele játszani. Ez a cserfes, energiabomba  még csak négy éves kiscsaj mindig tud valami olyat mondani, amitől sírva röhög az ember. Megmutattam neki például a ‘csip, csip csókát’, a kő-papír-ollót, és mint kiderült, ott is ugyanúgy játsszák ezeket. A reggeli után összeszedtük magunkat, és a zuhogó esőben visszasiettünk.

Ebédre csak egy könnyű çiğköftét [csíköfte] ettünk, salátával, paradicsommal, gránátalmaszósszal és a bulguros köftékkel. Mellé megintcsak ayrant ittunk. 

Délután beszabadultam a bevásárlóközpontba, feltankoltam új ruhákból, teáscsészékből, csokikból, édességekből, szuvenírekből, meg minden csecsebecséből. Vacsorázni egy nagyon érdekes étterembe mentünk, én itthon még nem láttam ilyet. Amikor bementünk az étterembe, azt hittem, hogy egy hentesüzletben vagyunk. A hűtőpultokban sorakoztak az
előre befűszerezett, becsomagolt hússzeletek, köfték. Ezek mellett volt még egy hentespult is, ahol kérésünknek megfelelően vágták és csomagolták a húsokat.  Az üzlet másik felében csomagolt salátákat, szószokat, üdítőket, italokat is árultak. Fizetés után pedig kiderült, hogy ezeket mind ott fogjuk megenni: felsétáltunk az étterem emeletére a kis bevásárlókosárral, átadtuk a szakácsnak a megvásárolt nyers alapanyagokat, és előttünk megsütötték.

A vacsora után még ittunk két csésze teát, kaptunk egy tálkányi mazsolát, közben beszélgettünk, néztük az esti forgalmat az ablakból.

A vacsora után hiányzott még valami édesség, és akkor megpillantottam ezt lokma árust. Ez lényegében egy olyan desszert, mint a churros: olajban kisütött égetett tészta, amit cukorban meghempergetnek. Annyira csábítóan nézett ki, de végül nem ízlett nekem, kissé ízetlennek találtam. 

Úgyhogy a lokma helyett este bevágtam még egy tál künefét, egy jó nagy adag kaymakos fagyival. Utána még elszürcsöltem egy csésze teát is (szigorúan csak cukor nélkül!), ami a cukros-pisztáciás édesség után igazán jól esett.

5 DOLOG, HOGY IGAZI TÖRÖKNEK TŰNJ

Ha nem akarsz feltűnést kelteni, ha véletlenül sem akarod megszegni az íratlan szabályokat egy török utazásod során, akkor mindenképp olvasd el az alábbi 5 jótanácsot.

1. Falatozz!

Ha megkínálnak egy kis édességgel, gyümölccsel, vagy bármilyen ízletes falattal, nem fogadnak el nemleges választ! A tea mellé illik elfogadni a baklavát, a kadayıf-et, a szotyit, vagy akár a lokumot. Úgyis addig tukmálják a nassolnivalókat, amíg legalább egy icipicit el nem fogadsz. A legjobb, hogy valóra válik az egyik legnagyobb gyerekkori álmod, hiszen első fogásként akár desszertet is ehetsz! Reggelinél se fogd vissza magad: kezdd az édessel, aztán egyél egy kis sósat, aztán sósat édessel, édeset sóssal! Napközben is fogyaszd el kellemesen, amit szemed-szád megkíván. Nincs olyan, hogy ebédidő vagy vacsora, hiszen egész nap csak kaja, kaja és kaja.


2. Szipogj!

Ha igazi kaméleonként akarsz beleolvadni a környezetedbe, ne használj zsebkendőt! A zsebkendő nem menő. Jobban teszed, ha helyette jó hangosan szipogsz, lehetőleg úgy, hogy mindenki hallja. A legfontosabb pedig, hogy véletlenül se kezdj el hangosan trombitálni, mert arról igen könnyen felismerik, hogy nem közéjük való vagy. Az orrfújás szokatlan, az asztalnál pedig kimondottan illetlennek számít.

3. Légy barátságos és kedves!

Segíts a kisgyermekes, babakocsis anyukáknak, az idősebbeknek a buszon való fel- és leszállásban, biztosan nem fogják rossz néven venni! Ha még a helyedet is átadod nekik, igen hálásak lesznek. A kisgyerekekkel bátran barátkozhatsz, hiszen itt ezt is kedveskedésnek veszik. Itt természetes, ha csak úgy rámosolyogsz valakire, nem fogják direkt elfordítani a fejüket. Bárkivel roppant könnyen szóba elegyedhetsz, mindig örömmel fogadják, ha akár csak pár kedves szót is mondasz. Ha pedig törökül szólsz hozzájuk, teljesen odalesznek. Ajánld fel a segítségedet főzésnél, terítésnél, náluk ez is egy nagyon fontos cselekedet. Szóval mindig, mindehol, minden helyzetben légy kedves.

4. Lustálkodj!

Mint a többi mediterrán országban, Törökországban is szeretnek az emberek később kelni: az iskola is később kezdődik, a háziasszonyok is csak dél körül látnak hozzá a munkához. Nyáron meg aztán pláne, hiszen a nagy melegben nehezen mozdul meg az ember. Én szeretek korán kelni, a lustálkodás sincs ellenemre, de a mindennapos 10-11 órai keléssel már a nap fele el is telt. Sokszor a reggeli 11-12 órára esik, nincs is konkrét ebéd, hanem inkább a vacsora kerül előtérbe, ilyenkor levest, főételt, néha édességet is esznek. Utána pedig következhet a tea egy kis dió, mogyoró, mazsola, vagy cukros édesség kíséretében.

5. Le a cipőkkel!

Az egyik legnagyobb illetlenségnek számít cipővel átlépni a ház küszöbét. A lépcsőházakban az ajtó előtt sokszor cipőtárolókat, polcokat helyeznek ki, így amint leveted a topánkádat, egyből fel is helyezheted a többi mellé. Néha megengedik, hogy bevidd a cipődet a lakásba, de ezt ne téveszd össze a cipővel való belépéssel! 


TÖRÖK KÁVÉS TİRAMİSU

A frissen főzött, forró török kávé illata pillanatok alatt elvarázsolja az embert. A török kávé íze remekül feldobja ezt az igen népszerű olasz édességet. Régebben mindig csak nescafe-t használtam, de mióta megtudtam, hogy a tiramisuhoz a törökök a babapiskótát török kávéba áztatják, azóta egyre gyakrabban én is így készítem el. Azonban vigyázni kell a csésze alján csücsülő zaccal, azt jobb, ha kihagyjuk a desszertünkből. 

Valaki már nagyon enné azt a tiramisut…

Egy kis érdekesség: a törökök a babapiskótát kedi dili-nek, azaz macskanyelvnek nevezik. 

AMIRE SZÜKSÉG LESZ:

 ♥ 1 csomag babapiskóta (kb. 12-14 db)
 ♥ 500 g mascarpone
 ♥ 250 ml habtejszín
 ♥ pár csepp vaníliaaroma
 ♥ 70 g porcukor (ha édesebben szeretnéd, 100 g porcukor)
 ♥ 1 csomag habfixáló
 ♥ 6 adag kész török kávé, vagyis 6 török kávéscsészényi hideg víz, 8-9 tk őrölt török kávé
 ♥ holland kakaópor

ÍGY KÉSZÜL:

I. Először készítsd el a krémet. A 250 g hideg habtejszínt verd kemény habbá a habfixálóval, majd óvatosan, de alaposan keverd össze az 500 g mascarponével. Add hozzá a vaníliaaromát és a 70 g porcukrot, és keverd össze.

II. Főzd meg a 6 adag török kávét: a cezvébe (vörösréz, fanyelű edény kávéfőzéshez) önts 3 török kávéscsészényi hideg vizet, adj hozzá 4,5-5 tk őrölt kávét és forrald fel. Ha elkészült, öntsd egy kisebb edénybe, és ezután készíts még egyszer 3 adagot. Ezt is öntsd a tálba.

III. A babapiskótákat áztasd a török kávéba, és rakd ki vele az edény alját. Ezután kerüljön rá egy adag krém, erre egy vékony réteg holland kakaópor, majd következzen egy újabb kávéba áztatott babapiskóta adag.

IV. Legalább 4 órán keresztül hűtőben hűtsd. Török teával vagy kávéval is tálalhatod.

HÁZI DIÓS BAKLAVA

Ez nem egy tíz perces baklava recept, de mindenképpen megéri a konyhában pepecselni vele, hiszen köze se lesz a bolti, éttermi baklavákhoz. A családi örömök és szomorúságok, munkaszüneti napok,ünnepnapok, vendégfogadások, ajándékok, kedveskedések kötelező édessége!

Nálunk a legnagyobb baklava-fanatikus a nagymamám. Amikor nyáron kiutaztunk együtt Isztambulba, a napi kötelezőprogramok közé tartozott a baklavázás. Annyira imádja ezt az édességet, hogy amikor valamelyik pesti török étterembe megyek, mindenképpen hozok neki egy kicsit belőle. A múltkor pisztáciásat hoztam neki, és még aznap este mind a kettőt elmajszolta – az én cukrom már egy szelettől is kikészült, nem tudom, ő hogy bírja..

Szóval ezután kitaláltam,hogy most már igazán nekem is meg kéne tanulnom baklavát sütni. Ha nem is lesz olyan, mint amit Törökországban eszünk, de mégis valami köze legyen hozzá.Elkezdtem bogarászni a neten a baklava recepteket, megnéztem az összes létezőelkészítési videót, elolvastam vagy 100 receptet, végül pedig eszembe jutott,hogy amikor kint voltam a nyáron, nagyon finom házi diós baklavát ettünk – és végül attól a törökországi ismerőstől meg is kaptuk a receptet. Másfél óra tésztagyúrás, -nyújtás, -formázás után végre a sütőben landolt a tészta. Nagyon örültem, hogy sikerült megbirkóznom a feladattal, de aztán megkaptam az észrevételek listáját az elkészítési módommal kapcsolatban. A (török) férfiak szeretnek mindenbe beleokoskodni, “segítő szándékú” tanácsokat osztogatni, de azért helyettünk már nem sütnének-főznének szívesen a konyhában. Ami viszont lényeges:

  •  a cukorszirupot csak akkor öntsd a tésztára, ha már kivetted a sütőből – utána már nem tehetjük vissza(“szentségtörés”)
  • a lapok közét ne felejtsd el beolajozni – különben sületlen,száraz tésztát rághatsz
  • tényleg várd meg, amíg kihűl a friss baklava – akármennyire iscsábít, hívogat, ne egyél belőle
  • ha valaki megjegyzéseket tenne a baklavádra, miközben éppen mindkét kezével pakolgatja kilószámra a kis beszélőkéjébe a”hmmm legközelebb még jobb lesz” baklavádat, akkor egy szavát se hiddel a panaszaival kapcsolatban!

AMIRE SZÜKSÉG LESZ (2 DL-ES POHÁRRAL MÉRVE):

 ♥ 6 pohár liszt (rétesliszttel is működik)
 ♥ 1 csomag sütőpor
 ♥ 1 csipet só
 ♥ 3 db tojás
 ♥ 1 pohár tej
 ♥ 3/4 pohár étolaj
 ♥ 2 tk almaecet (eredetileg szőlőecettel)

 ♥ 3 pohár dió (300 g)
 ♥ 1/2 csomag étkezési keményítő
 ♥ 50 g vaj vagy margarin
 ♥ 1/2 pohár étolaj vagy olvasztott vaj/margarin

 ♥ 3 pohár víz
 ♥ 3 pohár kristálycukor
 ♥ 1/2 citrom leve

ÍGY KÉSZÜL:

I. Először a yufka tésztát készítsd el:a száraz hozzávalókat, vagyis a 6 pohár lisztet, a csomag sütőport, és a csipetsót öntsd egy tábla és keverd össze. Egy másik edényben a 3 tojást, a pohártejet, a 3/4 pohár étolajat és a 2 tk almaecetet kézi habverővel alaposan keverd össze. 

II. Most készítsd el a sorbetet. A 3 pohár kristálycukrot a 3 pohár vízzel forrald fel, a végén add hozzá a fél citrom levét.

III. Készítsd elő a tepsit, nyújtódeszkát, nyújtófát. Szórd meg alaposan keményítővel a felületet, és ne tedd még el a szekrény mélyére, folyamatosan szükség lesz rá. A tésztát oszd három egyenlő részre, majd ezeket további tíz azonos méretűrészre. Az első tésztadarabot nyújtsd, amekkorára csak tudod. Tedd félre, folytasd a következő tésztadarabbal. Kenj a tetejére egy kevés olajat,egyenletesen oszlasd el. Amikor ezzel is megvagy, dobd a másik tésztadarab tetejére. Ismételd meg ezt a folyamatot, amíg tíz kinyújtott lapot nem kapsz. Az utolsó lap tetejét ne olajozd meg. Most pedig nyújtsd tovább a ‘tésztatornyot’, amíg el nem éri a tepsi méretét. A sütőt melegítsd elő 180°C-ra, kapcsold alsó-felső sütésre.

IV. Az első tíz tésztát helyezd a tepsibe. Szórd meg kb. 150 g őrölt dióval, úgy, hogy jusson a legszélére is belőle. Ezután következik a következő 10 lap nyújtása – ugyanúgy, ahogy az előbb csináltad. Ha kész vagy ezzel is, helyezd az újabb tíz tésztalapot a diós réteg tetejére. Ismét következik egy diós réteg, a maradék mind mehet rá! Végül pedig az utolsó tíz tésztadarabot is nyújtsd ki és tedd óvatosan a diós rétegtetejére.

V. A tésztát nagyon óvatosan, egy éles késsel vágd cikkelyekre, rombuszokra – függ a tepsiformájától is. A tetejét kend meg kevés olvasztott vajjal. 30-35 percre helyezd a sütőbe, de néha nézz rá, nehogy túlságosan megpiruljon. Amikor kivetted a forró baklavát a sütőből, merőkanállal locsold meg a cukorsziruppal. Igen,tocsogni fog a sorbetben, igen, hihetetlenül soknak tűnik, de 1-2 óra múlva pont tökéletesen magába szívja a tészta és a dió az édes szirupot, és már lehet is tálalni a friss, házi készítésű baklavát.