törökország // isztambul

by winenka

Mi most kihagytuk a tipikus turisztikai látványosságokat, és inkább belevetettük magunkat Isztambul legjavába! Közel 5 nap alatt mindent kipróbálni teljességgel lehetetlen, de mi megpróbáltuk végigkóstolni a helyi főbb finomságokat. Aki szeret enni, szeret különlegesebb és újabb ízeket felfedezni, az biztosan élvezné ezt az óriási várost. A nagy lakomázások közepette elvegyültünk a helyiek között, végigjártuk a környéket, teázgattunk, kávézgattunk, baklaváztunk... mi így gyönyörködtünk Isztambulban:

 

Az Atatürk reptérről taxival Kadıköybe utaztunk, ez a körzet már Isztambul ázsiai oldalán található. A bőröndök kicsomagolása után teáztunk egyet a hotel teraszán, miközben élveztük az utca éttermeiben készülő friss ételek illatát. Hamar megéheztünk, és így az egyik kedvenc kadıköyi éttermünkbe sétáltunk el. A Tatlıses Lahmacunban késői ebéd gyanánt çiğköftét (çiğköfte: bulguros, paradicsomos, nagyon fűszeres falatok) ettünk ayrannal (ayran: joghurtos, enyhén sós, hidegen fogyasztandó ital). Ebéd után sétáltunk egyet, elvegyültünk a helyiek között, nézelődtünk a kis butikokban, csorgattuk a nyálunkat az édességboltok előtt. 

Kadıköy egyik szűkös utcája, és çay - tea

Nagyon szeretjük Kadıköynek ezt a részét, hiszen az autós forgalom elől zárt, egész nap óriási a pezsgés. Napközben megfordulunk a piacon, végigmérjük a portékát, az illatos zöldségeket és gyümölcsöket, a friss halakat, húsokat. Elmaradhatatlan még a türk kahvesi (török kávé), a dupla presszó és persze a fıstıklı baklava (pisztáciás baklava). A Şekerci Cafer Erolba többször is beültünk, hiszen minőségi alapanyagokat használnak, az üzletek elegánsak, tiszták, roppant kedves a kiszolgálás (mondjuk ez Törökországban a vendéglátó egységek 99%-ban így van), légkondicionáltak a helyiségek, tény, hogy nem a legolcsóbb, de drágának se mondanám. Az ár-érték arány tökéletes.

baklava, kávé gyümölcslével, lokummal és Kadıköy utcája

Másnapra egy csodás ötletem támadt, így felkerestük a magyar tévében is játszott török sorozatok helyszíneit. Viszont ez a felfedező körút egy kissé hosszabbra sikeredett, mint terveztem, úgyhogy tényleg rengeteg újdonsággal találkoztunk. Micsoda szerencse, hogy Kadıköyből egy busz éppen a Gül Mutfağı-ig, Fatmagül étterméig ment, így cirka egy óra alatt oda is értünk mindenféle átszállás és egyéb cécó nélkül. A Fatmagül sorozatból ismert családi vállalkozás helyszíne a valóságban is egészen lélegzetelállító. Az egészben az is egy óriási élmény, hogy később otthon, a tévét nézve látod azt a helyszínt, ahová a valóságban is ellátogattál. Fontos megemlíteni, hogy 25 líra ellenében lehet csak belépni, de az igazi, elkötelezett rajongóknak ez nem jelenthet nagy kiadást. Írhattunk a vendégkönyvbe, kaptunk egy-egy csésze teát, és végigfotózhattuk az étterem minden egyes zegzugát.

Gül Mutfağı, Fatmagül konyhája

Miután kigyönyörködtük magunkat ebben a kis csodában, útnak indultunk az Anadoluhisarı felé. Időközben nagyon meleg lett, majd amíg a vapurt (kisebb személyszállító hajó) vártuk, beültünk egy kávéra a Tarçın Cafe Hisar-ba. Innen Bebekbe hajóztunk át. Kora délutánra megéheztünk, ezért a közelben próbáltunk egy jó helyet találni.

kávé a Tarçın Cafe Hisarban és várjuk a vapurt

Bebekben a Farmet Dönerben ültünk le egy gyors ebédre, az átlagosnál itt egy picit talán drágább volt az étel, de megérte, hiszen remek ebédet ettünk itt. A hús fűszeres volt, friss zöldségekkel, és szuper minőségű ayrannal. Sokáig nem ücsöröghettünk, hiszen az idő gyorsan telt, nekem pedig még azért volt pár ötletem. A tikkasztó hőségben azért nagy nehezen felmásztunk a Kara Sevdából ismert Leyla házához egy domb tetejére, ezután pedig a Kara Para Aşk Elifjének házát is megcsodálhattuk. 

Bebek és ebéd a Farmet Dönerben

Késő délután nagyon elégedetten indultunk vissza busszal Kadıköybe, de rendesen elfáradtunk, rengeteget sétáltunk a nagy melegben. Bebekből Beşiktaşig busszal, Beşiktaşból Kadıköyig gemivel (hajóval) mentünk. Azért Kadıköyben még beültünk a Madoba, kávéztunk, baklaváztunk, küneféztünk. A künefe a legnagyobb kedvencem az édességek közül. Kaymakos (sűrű, tejszín szerű) fagyival, őrölt vagy apróra zúzott antep fıstıkkkel (pisztáciával) tálalják, a kis porcelánkannácskában pedig még több cukorszirup rejtőzik. A baklavát talán kevésbé kell bemutatni, ennek is inkább a pisztáciás változatát szeretjük.

baklava és künefe kaymakos fagyival, pisztáciával

A következő napunkat dupla presszóval és török kávéval indítottuk. Délután vendégségbe voltunk hivatalosak, a második fotó ott készült. Az egymásba illeszthető kicsi teás/kávés asztalkák elengedhetetlen felszerelései a török nappaliknak. Ezeken tálalják a vendégeknek, illetve saját családjuk részére is a kávét, teát, édességet, amit a nagy beszélgetések közben fogyasztanak el. A desszert előtt rendes ebéddel is vártak minket, de arról sajnos nem készült fotó, mert annyira belemerültünk a falatozásba. 

török kávé és édességek

Este együtt lementünk Üsküdarba, a Kız Kulesivel szemben leültünk és teáztunk. Kihagyhatatlan az esti teaszürcsölgetés ezen a helyen, hiszen este a kivilágított város, a távolban a Galata torony, előttünk közvetlenül a Kız Kulesi, a hullámzó tenger, a motorcsónakokon mulató fiatalok, a rózsaárus asszonyok, a muzsika, az andalgó szerelmesek és a tenger illata mindenkit magával ragad. Naplementekor leültünk, és egészen sokáig csak beszélgettünk és gyönyörködtünk Isztambulban.

tea, Kız Kulesi, Üsküdar

Az első képen a hotel bőséges reggelije: çay - tea, tost - pirítós, taze sebzeler - friss zöldségek, domates - paradicsom, salatalık - uborka, peynir - sajt, bal - méz, reçel - lekvár, tereyağ - vaj, yumurta - tojás és sigara böreği. A második képen ismét a kedvenc kadıköyi éttermem lahmacunja - a csípős, fűszeres, darálthúsos, friss, ropogós petrezselyemmel, hagymával, paradicsommal megpakolt, citromlével meglocsolt, lágy, roppanós kérgű, kemencében sült lepényszerű étel mindenképpen csillagos ötöst érdemel. Hideg ayrannal, evés után pedig egy teával az igazi.

reggeli és lahmacun

A negyedik napunkon csak nézelődtünk, vásárolgattunk, ettünk, ettünk, kávéztunk és ettünk. Kadıköyben iskender kebapot ettünk ebédre. A hús alatt kockákra vágott kenyér bújt meg, ami magába szívta a hús zsírját, a fűszereket, mellé pedig egy jó nagy adag joghurtot kanalaztak. Az ayran ehhez is tökéletesen illik. Délután visszatértünk a piacra, és feltankoltunk olívabogyókból, édességekből, és konyhai eszközökből.

iskender kebap és olívabogyók a piacon

Délután sütlaçot (sült tejberizs) és baklavát eszegettünk, a Madoban pedig naaaagyon nagyon finom fagyikat ettünk. A sütlaçot általában hidegen fogyasztják - egy tejberizst főznek, ám lényegesen kevesebb rizzsel, és sok sok soook cukorral. Keményítővel puding állagúra főzik, majd agyagtálkákba vagy alutálcákba porciózzák, és sütőben addig sütik, amíg a teteje egy kicsit meg nem pirul. Ezután hűtik, és a vendégek is így fogyasztják. Habár egyszer előfordult, hogy meleg sütlaçot kaptam, de előtte megkérdezték, hogy nem baj-e, ha a most készült, friss, de még langyos rizst hozzák ki nekem. A fagyik közül a pisztáciás és a kaymakos a kedvenc.

sütlaç, baklava és fagyi 

Az édességes kép a Kapalı Çarışıban (Nagy Bazárban) készült, szerintem ebben az üzletben még a padló is ragadt a sok cukros nyalánkságtól. Aszalt gyümölcsök, baklava, pisztácia, dió, szóval tényleg rengeteg ropogtatnivaló... A tengerparti kép pedig az ötödik napon, kadıköyi séta során készült.

édességek a Nagy Bazárban és tenger

Sütlaçot még mindig Kadıköyben, az Akvaren Makarnában ettünk, mellé pedig természetesen egy csésze tea dukált. Egész délelőtt csavarogtunk a környéken, próbáltuk kiélvezni az isztambuli fergeteg szépségét. Egy utolsó kávét még gyorsan a járatunk előtt elszürcsöltünk, csendben, kissé fáradtan pedig kielemeztük, hogy hogyan is éreztük itt magunkat. Rengeteg élménnyel, pozitív energiával feltöltve értünk haza, szóval... Isztambul, készülj, nemsokára újra jövök!

sütlaç, tea és török kávé

 

Leave your comments

Comments

  • No comments found