törökország // isztambul ii.

by winenka

A legjobb lehetőség úgy megismerni az ismeretlent, ha nem turistaként, hanem helyiként látogatsz oda. Ha minél jobban bele tudsz olvadni a tömegbe, ha nem csak mások, hanem már te magad is elhiszed magadról, hogy odatartozol. Amikor úgy ismered a helyeket, mint a saját tenyeredet, megvannak a kedvenc helyeid, a kellemes és kevésbé kellemes emlékekkel összekötött parkok, éttermek, utcák. És előbb-utóbb tudni fogod, hogy valami célja mégiscsak van ennek az egésznek. Hiszen semmi sem történik véletlenül.

 

Az utolsó forró nyári napokon újra sikerült kiutaznom Isztambulba, de most először nem Turkish Airlines-szal, hanem Pegasus-szal repültem. Kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz annyira jó utam, mint a másik társasággal, de igazán kellemesen csalódtam. Kora délelőtt érkeztem, és mivel csak kézipoggyászt vittem magammal, így egyenesen mehettem is a kijárat felé, ahol valaki már nagyon várt engem. Isztambul kisebb repteréről taxival mentünk 'haza', egy kis szusszanás, örömködés, bőröndkipakolás és ajándékosztogatás után pedig elmentünk meginni egy kávét. Már esteledett, amikor elkezdtünk visszasétálni, a lakásban még teáztunk, hozzá magokat eszegettünk, beszélgettünk, majd pedig a zuhany után csak fáradtan beestem az ágyba. Másnap hajnali ötkor szívrohamot kapva a müezzin énekére ébredtem (elsőre mindig megijedek tőle, mert elfeledkezem róla).

1. nap - séta a kora esti órákban és az augusztusi első korty török kávé 

Már nagyon korán felébredtem, próbáltam visszaaludni, de nem sikerült - amúgy is korán kelő típus vagyok, de erre még rásegített az is, hogy kora hajnaltól rengeteg zaj szűrődőtt be az utcáról. Ez volt a Kurban Bayramı, vagyis az Áldozati Ünnep első napja. Az emberek is korán keltek, tettek-vettek. Ez egy nagyon érdekes ünnep mindenki számára, főleg azoknak a gyerekeknek, akik még nem sokat láttak ilyet.  Szuper finom és laktató reggelit ettünk: sok friss zöldséget, főtt tojást, olívabogyót, kenyeret, ezerféle sajtot; kazar peynirit, beyaz peynirit, dzsemeket, mézet... Reggeli után én is kimerészkedtem a többiek után az erkélyre, mert mindenki azt leste, hogy éppen melyik szomszéd fog állatot vágni. A városban rengeteg helyen ólakat állítottak fel, itt várakoztak a kis báránykák, bocik, és ugyan itt is kezdték el feldolgozni őket. Mindenhol plakátok hirdették az állatok árát, a vásárlásra buzdítást. Ilyenkor legtöbbször a családok, ismerősök, barátok összefognak, vesznek egy tehenet, a feldolgozott húsokat pedig elosztják maguk és a szegények között.
Dél körül elindultunk egy számomra nagyon titokzatos helyszínre - mindaddig nem is tudtam, hova megyünk, amíg meg nem érkeztünk. Busszal Üsküdarba, Üsküdarból vapurral (hajóval) Ortaköybe. Megérkeztünk a csodás Ortaköy Camii-hoz, ami igazán megdobogtatja az ember szívét, nagyon gyönyörű kis dzsámi. Végignéztük, mit kínálnak eladásra az itt tanyázó árusok, sétálgattunk a macskaköves utcácskákon, majd amikor megéheztünk, átmentünk busszal Beşiktaş-ba, és a Beşiktaş Dürümcü-ben egy elég jó lahmacunt ettünk. 

2. nap - Örtaköy Camii és lahmacun a Beşiktaş Dürümcü-ben

Beşiktaş-ból Kadıköy-be hajóztunk át, a nagy forróságban üdítő volt a hűvös tenger szellője. Kadıköy-ben, a kedvenc kávézómban, a Madoban ettünk még egy fagyiválogatást is a személyes kedvenceinkből. Este még vendégségbe voltunk hivatalosak, ezért Kadıköyből Ümraniye felé indultunk. Rengeteg fogással vártak minket - elsőként vöröslencse levest - mercimek çorbası, majd az áldozati vacsorából ettünk, nagyon szaftos marhahúst főztek, mellé pedig dolma készült (rizzsel töltött fűszeres-paradicsomos főtt paprika, kicsit hasonlít a mi töltött paprikánkhoz). Desszertként házi készítésű baklavát kínáltak, ami puha tésztából, és édes diós töltelékből áll, kísérőnek pedig jéghideg ayrant - erre még a törökök is szó nélkül elcsábulnak. Este fél kilenc fele hazaindultunk, még sokáig ücsörögtünk a teraszon és duruzsoltunk. Szeretem ezt a szívet melengető szokást, manapság ritka nálunk, hogy ilyen békésen és barátságosan összeüljön a család, a szomszédok, és csak teát iszogassanak, beszélgessenek, és eszegessenek. 

2. nap - házi diós baklava, hideg ayran, és a beşiktaşi kikötő

Az áldozati ünnep második napján (mint kiderült, általában három vagy négy napig tart) már nem keltek olyan korán az emberek. Visszatértek a megszokott életvitelhez, az ébresztőóra ismét csak kilenckor csörrent meg, a reggelinek pedig csak tíz után kezdtünk neki. Sok-sok sajt, friss saláta, sajtos rántotta, kenyér, és olajon pirított hús sorakozott a szépen megterített asztalon - utóbbi a bayram (ünnepnap) reggelén elengedhetetlen fogás. A tea elszürcsölése után busszal Kadıköyig mentünk, onnan pedig vapurral Adarlar (szigetek) felé vettük az irányt. Időközben meleg lett az idő is, és mivel bayram volt, mindenki kirándulni, utazgatni szeretett volna. A hajó tömve volt a rengeteg turistával, többségük azonban nem török volt. A 40 perces hajóúton simitet, jéghideg palackozott vizet, teát kínálgattak az árusok. Amikor megérkeztünk Kınalıada-ra, megcsapott a tenger hideg, sós illata. A hajóról özönlött a tömeg, kis reklámtáskáikkal rohantak a tengerpartra, hogy mihamarabb megmártózhassanak a hömpölygő tengerben. Sajnos tényleg csak a kikötő közelében maradtunk, hiszen a sok-sok lökdösődő ember és a szörnyű meleg leszívta az ember energiáit. Kezdtünk megéhezni, de nehéz volt egy jópofa helyet találni a közelben - a szigeten minden az isztambuli árak duplája, és inkább strandbüfé, mint étterem jellegűek. A kiszemelt hely nem jött be: a kiszolgálás, az ételek minősége egyáltalán nem volt egyensúlyban az árakkal. A nagy hőségben hamar meguntuk a sétát, ezért hajóval visszaindultunk Isztambulba. A vapur ismét tömve volt, mozdulni is alig lehetett. Kadıköyben ettünk még egy künefét a Madoban, utána pedig szépen lassan elindultunk busszal hazafelé. Este még elugrottunk egy fagyira is, ennek az édességnek a különlegessége pedig szerintem a tölcsérben rejlett - egy csipetnyi fahéjjal dobták fel az egyszerű ostyát, a fagyi tetejére pedig csokiszószt és mogyorószemeket is kértünk. Este a balkonon ücsörögtünk, amikor már nagyon kellemes, hűvöskés lett az idő, és még este kilenckor is teát szürcsölgettünk. Nem is csoda, hogy még az éjszaka közepén sem alszom...

2. nap - Kınalıada

Szerdán a késői reggeli után ismét felkerekedtünk, hosszú út állt előttünk. Egészen Eyüp-ig mentünk, a Pierre Loti volt az úticélunk- sikló szerű jármű, amire a nem kell külön jegyet váltani, hanem az Isztambul kártyával egyszerűen kifizethetjük a viteldíjat. Buszoztunk, hajóztunk, rengeteget vártunk, álltunk, szenvedtünk a tömegben - állítólag senki sem számított ekkora tömegre, hiszen a hosszú ünnepnapokon az emberek inkább eltűnnek a városból, menekülnek a tengerpartra, a hűvös levegőjű hegyekbe. Fel nem a siklóval mentünk, hiszen egészen az utca végéig kígyózott a sor. Helyette a kis kék busszal mentünk, de az óriási dugó miatt az utolsó száz métereket gyalog tettük meg. Fent csodás volt a kilátás, lehetett válogatni az aranyáron kínált csecsebecsék között, aki nagyon éhes volt, az tudott találni magának itt egy kis harapnivalót is. Lefelé menet majdnem egy órát álltunk sorba, mire végre végre valahára sorra kerültünk, és egészen 1,5 percig élvezhettük a siklót. Estére borzasztóan elfáradtunk, teljesen kikészített a 2-2 órás utazás, a hőség, a várakozás. A nap fénypontja szerintem az volt, amikor kimerülten, fáradtan hazaestünk, és frissen sütött köfte várt minket az asztalon.

3. nap - Eminönü és Pierre Loti

Csütörtökön, pénteken szerintem a nap nagy részét ágyban töltöttem - annyira fáradt, kimerült voltam, hogy tényleg megmozdulni se volt kedvem. Egész nap az esti hűs időre vágytam, vártam, hogy teljenek a percek és egyáltalán levegőt lehessen venni a nehéz, szorító forróságban. Légkondi nélkül nehézkesen lehet bírni ezt a 34-35 fokot.. Este, amikor már kicsit jobb idő lett, elmentünk egy kicsit vásárolgatni. A gazdasági helyzetek miatt mi most nagyon kedvező árakon tudunk vásárolni (2018.08. - egy líra 40-45 forint között mozog), szóval szuper minőségű török ruhákat, konyhai eszközöket tudtam venni. A fárasztó vásárolgatások után pedig beültünk megint a Madoba, török kávéztunk, fagyiztunk, küneféztünk. 

4-5. nap - fagyi, kávé, künefe

Vasárnap a közeli erdőbe mentünk, ahogyan a törökök nevezik, 'piknikezni'. Az autót telipakolták mindenféle szükséges eszközzel: vasból készült kicsi grillel, az előre bepácolt húsokkal, padlizsánnal, hagymával, paradicsommal, fűszerekkel, poharakkal, teafőzővel, fapálcikákkal, vágódeszkákkal, evőeszközökkel, stb. Az erdő bejáratánál autónként 18 lírát kell fizetni, nagyobb autóknak drágább a belépési költség. Az erdő hatalmas területen fekszik, átszeli egy autópálya, hidak kötik össze az óriási területeket. Mindenhol asztalok, padok vannak kihelyezve, nincsenek megrongálva, az emberek (általában) rendet hagynak maguk után (vagy valaki összetakarít utánuk). Az asztalokra kipakoltunk mindent, megterítettünk, elkészítettük a şiş-eket (saslikokat), megpucoltuk a zöldségeket, salátát készítettünk. A gyerekek homokozóvödörrel, kislapáttal érkeztek, élvezték, hogy végre a betontömbökön kívül is játszhatnak. Makkot, leveleket gyűjtöttünk velük, homokoztunk, amíg a húsok a parázson pirulgattak. Az első falatokat a gyerekek kapták, aztán következtünk mi, de egyszerűen annyi húst sütöttek, hogy ennyi embernek is lehetetlen lett volna megenni mindet. 

Pirulnak a padlizsánok és a már megterített asztal

A sok sok evést teázás követte, még itt, az erdő közepén is megadják a módját neki. Sokan függőágyakon pihennek, amiket kifeszítenek két vastag fára. Friss, hideg vizet a közeli csapokból hordtunk. Késő délutánig beszélgettünk, teáztunk, játszottunk a gyerekekkel, majd összetakarítottunk, bepakoltunk az autóba és hazamentünk.

tea az erdőben

Este még elmentünk çiğköftét enni - ez a legnagyobb kedvencem. A fűszeres, bulgurból készült, paradicsomos masszát vékony kenyérlapokra kenik, friss zöldségekkel, főképp petrezselyemmel, jégsalátával, paradicsommal pakolják meg, citromot csurgatnak rá, csípős szószokkal megkenik, és feltekerve fogyasztják. Nagyon hangulatos, amikor ezeket az ember szeme előtt készítik el, alig lehet kivárni, amíg végre elkészül. Mellé természetesen hideg ayrant ittunk, ami szuper választás, hiszen a tejtermék tökéletesen kompenzálja a csípős ízeket, 'lehűti' azokat.

çiğköfte készítése és a kész étel ayrannal

A çiğköfte után elmentünk még egy nagyon modern és rendkívül elegáns édességboltba/kávézóba, nem is tudom, minek hívjam. Végignéztem a kínálatot, de lehetetlen volt bármit is választani (a bőség zavara...). Végül egy török kávét ittam, de féltem, hogy este nem fogok tőle aludni. Még rábeszéltek azért egy mogyorós-fehér csokis-epres mini tortára is, ha már egyszer élünk. A nagymamámnak, aki itthon várt engem, a kedvencét, a pisztáciás baklavát is innen vásároltam. A vásárlás előtt felajánlották, hogy meg is kóstolhatjuk a kínálatot, de ennyi édességnél többet már tényleg nem tudtam enni aznap. 

Az utolsó este is tökéletes volt. A naplemente sárgás árnyalatai átvilágították ezt az óriási várost, az idő kezdett ismét kellemes lenni - nekem pedig lassan el kellett indulnom hazafelé...

Leave your comments

Comments

  • No comments found