ISZTAMBUL LEGFINOMABB FALATAI // 1. RÉSZ

Annyira jó utólag visszanézni ezt a rengeteg képet, ilyenkor még jobban örülök, hogy a másoknak jelentéktelennek számító utcákat, az egyszerű éttermeket, és az átlagosnak tűnő pillanatokat lefotóztam. 
Úgy vettem észre, hogy egyre több és több fotót készítek egy ilyen kiruccanás alkalmával, és végre nem félek megörökíteni a leggusztább ételeket sem. 


A fél hármas Pegasus járattal indultunk el Isztambulba. A két órás repülőútnak és a két órás időeltolódásnak köszönhetően fél hétkor landoltunk a Sabiha Gökçen reptéren. Itt taxit fogtunk, és 75 líráért cserébe eljutottunk az úticélunkhoz. A fárasztó út után igazán jól esett a vacsora: mercimek çorbası [merdzsimek csorbaszi], vagyis vöröslencse leves, főételként pedig ezeket az apró, lisztbe forgatott, majd olajban kisütött hamsi-kat [hamszi] apró halacskákat ettük friss salátával, bulgurral.


Másnap délután az imádott Kadıköy felé vettük az irányt. A látogatásnak célja is volt: az instán már évek óta követek egy nagyon szuper szakácsot, és az ő éttermébe, a Zürüm Dürümbe szerettem volna eljutni. A hosszú, másfél órás buszozás után annyira boldog voltam, hogy végrevégre itt lehetek, és talán találkozhatok is a nagy kedvencemmel. Az izgatottságom hamar elszállt, ugyanis amint közelebb sétáltunk, kiderült, hogy az étteremben reggel óta nem volt áram, így be se tudtunk menni. Nem keseregtünk sokáig, mert Kadıköyben így is van rengeteg szuper étterem, kávézó és sütizőhely. Végül a korábbról már megszeretett
Tatlısesben ettünk, ahol szerintem Kadıköy legjobb lahmacunját [lahmadzsun] készítik.


Itt lahmacunt és içli köftét [icsli köfte] ettünk, mellé ayrant [ajran] ittunk, a nagy habzsi-dőzsi után pedig teát iszogattunk. A köftének különösen örültem, hiszen eddig még nem is próbáltam, de annyira nem nyűgözött le – azt hiszem, maradok a lahmacunnál.

lahmacun petrezselyemmel, citrommal felszolgálva
içli köfte

 A sok kajálás után sétálgattunk még Kadıköyben – végigmentünk a kikötő sétányán, desszertként sült gesztenyét eszegettünk, majd átsétáltunk a piacon is. Megcsodáltam a friss halakat árusító kirakatokat, az édességeket, a narancsot, gránátalmát, illatos zöldségeket, az ezer féle olívabogyót árusító standokat. Annyira szuper az egésznek a hangulata, az illata! Mindenképpen érdemes erre a részre ellátogatni, ha Kadıköyben jár az ember.

Amint megcsapta az orromat a sült gesztenye csodás illata, rögtön vettem is egy kis tasakkal. Eszembe jutott, hogy régen mi is milyen sokszor sütöttünk otthon gesztenyét. Egy régi mérleggel lemérték a sült gesztenye súlyát, majd a visszajáróval együtt a kezembe nyomták a kis papírtasakot. Séta közben kényelmesen el lehetett majszolni.

Este még megkívántam egy kis édességet, úgyhogy Sancaktepében [Szandzsaktepe] megvendégeltük magunkat egy mini csokitortával és egy fagyis pisztáciás künefével. Mellé teát ittunk, és én gyönyörködtem a csodaszép tortás-süteményes-baklavás kirakatban.

fagyis künefe és mini csokitorta

Másnap reggel egy igazán remek élményben volt részem. Itt a környéken a szomszédasszonyok minden héten összeülnek valamelyikük otthonában, és együtt elfogyasztják a reggelit, miközben pletyóznak egy kicsit, a gyerekeik játszanak, a háttérben pedig szólnak a reggeli műsorok. Az asztal roskadásig volt pakolva (a fotó az még csak az előkészületekkor készült), rengeteg zöldséggel, teával, dzsemekkel, simittel [szimit], kenyérrel, olívabogyókkal, házi vajjal, mézzel, felvágottakkal, főtt tojással, sült marhakolbásszal, sajtokkal, helvával, lépes mézzel, sült kruplival, kaymakkal, szóval… na, megadják a módját. Együtt megterítettünk, ettünk, majd lepakoltuk az asztalt, és a kanapén ittuk meg a reggeli török kávénkat, miközben a gyerekeket szórakoztattuk. A szomszéd kislány, Asya [Aszja] és én nagyon egymásra találtunk, labdáztunk, fogócskáztunk, és minden erőmmel próbáltam megérteni a sejpítve ejtett szavait. Folyton ölelgetett, cirógatta a hajamat, és kérte, hogy menjek vele játszani. Ez a cserfes, energiabomba  még csak négy éves kiscsaj mindig tud valami olyat mondani, amitől sírva röhög az ember. Megmutattam neki például a ‘csip, csip csókát’, a kő-papír-ollót, és mint kiderült, ott is ugyanúgy játsszák ezeket. A reggeli után összeszedtük magunkat, és a zuhogó esőben visszasiettünk.

Ebédre csak egy könnyű çiğköftét [csíköfte] ettünk, salátával, paradicsommal, gránátalmaszósszal és a bulguros köftékkel. Mellé megintcsak ayrant ittunk. 

Délután beszabadultam a bevásárlóközpontba, feltankoltam új ruhákból, teáscsészékből, csokikból, édességekből, szuvenírekből, meg minden csecsebecséből. Vacsorázni egy nagyon érdekes étterembe mentünk, én itthon még nem láttam ilyet. Amikor bementünk az étterembe, azt hittem, hogy egy hentesüzletben vagyunk. A hűtőpultokban sorakoztak az
előre befűszerezett, becsomagolt hússzeletek, köfték. Ezek mellett volt még egy hentespult is, ahol kérésünknek megfelelően vágták és csomagolták a húsokat.  Az üzlet másik felében csomagolt salátákat, szószokat, üdítőket, italokat is árultak. Fizetés után pedig kiderült, hogy ezeket mind ott fogjuk megenni: felsétáltunk az étterem emeletére a kis bevásárlókosárral, átadtuk a szakácsnak a megvásárolt nyers alapanyagokat, és előttünk megsütötték.

A vacsora után még ittunk két csésze teát, kaptunk egy tálkányi mazsolát, közben beszélgettünk, néztük az esti forgalmat az ablakból.

A vacsora után hiányzott még valami édesség, és akkor megpillantottam ezt lokma árust. Ez lényegében egy olyan desszert, mint a churros: olajban kisütött égetett tészta, amit cukorban meghempergetnek. Annyira csábítóan nézett ki, de végül nem ízlett nekem, kissé ízetlennek találtam. 

Úgyhogy a lokma helyett este bevágtam még egy tál künefét, egy jó nagy adag kaymakos fagyival. Utána még elszürcsöltem egy csésze teát is (szigorúan csak cukor nélkül!), ami a cukros-pisztáciás édesség után igazán jól esett.

5 DOLOG, HOGY IGAZI TÖRÖKNEK TŰNJ

Ha nem akarsz feltűnést kelteni, ha véletlenül sem akarod megszegni az íratlan szabályokat egy török utazásod során, akkor mindenképp olvasd el az alábbi 5 jótanácsot.

1. Falatozz!

Ha megkínálnak egy kis édességgel, gyümölccsel, vagy bármilyen ízletes falattal, nem fogadnak el nemleges választ! A tea mellé illik elfogadni a baklavát, a kadayıf-et, a szotyit, vagy akár a lokumot. Úgyis addig tukmálják a nassolnivalókat, amíg legalább egy icipicit el nem fogadsz. A legjobb, hogy valóra válik az egyik legnagyobb gyerekkori álmod, hiszen első fogásként akár desszertet is ehetsz! Reggelinél se fogd vissza magad: kezdd az édessel, aztán egyél egy kis sósat, aztán sósat édessel, édeset sóssal! Napközben is fogyaszd el kellemesen, amit szemed-szád megkíván. Nincs olyan, hogy ebédidő vagy vacsora, hiszen egész nap csak kaja, kaja és kaja.


2. Szipogj!

Ha igazi kaméleonként akarsz beleolvadni a környezetedbe, ne használj zsebkendőt! A zsebkendő nem menő. Jobban teszed, ha helyette jó hangosan szipogsz, lehetőleg úgy, hogy mindenki hallja. A legfontosabb pedig, hogy véletlenül se kezdj el hangosan trombitálni, mert arról igen könnyen felismerik, hogy nem közéjük való vagy. Az orrfújás szokatlan, az asztalnál pedig kimondottan illetlennek számít.

3. Légy barátságos és kedves!

Segíts a kisgyermekes, babakocsis anyukáknak, az idősebbeknek a buszon való fel- és leszállásban, biztosan nem fogják rossz néven venni! Ha még a helyedet is átadod nekik, igen hálásak lesznek. A kisgyerekekkel bátran barátkozhatsz, hiszen itt ezt is kedveskedésnek veszik. Itt természetes, ha csak úgy rámosolyogsz valakire, nem fogják direkt elfordítani a fejüket. Bárkivel roppant könnyen szóba elegyedhetsz, mindig örömmel fogadják, ha akár csak pár kedves szót is mondasz. Ha pedig törökül szólsz hozzájuk, teljesen odalesznek. Ajánld fel a segítségedet főzésnél, terítésnél, náluk ez is egy nagyon fontos cselekedet. Szóval mindig, mindehol, minden helyzetben légy kedves.

4. Lustálkodj!

Mint a többi mediterrán országban, Törökországban is szeretnek az emberek később kelni: az iskola is később kezdődik, a háziasszonyok is csak dél körül látnak hozzá a munkához. Nyáron meg aztán pláne, hiszen a nagy melegben nehezen mozdul meg az ember. Én szeretek korán kelni, a lustálkodás sincs ellenemre, de a mindennapos 10-11 órai keléssel már a nap fele el is telt. Sokszor a reggeli 11-12 órára esik, nincs is konkrét ebéd, hanem inkább a vacsora kerül előtérbe, ilyenkor levest, főételt, néha édességet is esznek. Utána pedig következhet a tea egy kis dió, mogyoró, mazsola, vagy cukros édesség kíséretében.

5. Le a cipőkkel!

Az egyik legnagyobb illetlenségnek számít cipővel átlépni a ház küszöbét. A lépcsőházakban az ajtó előtt sokszor cipőtárolókat, polcokat helyeznek ki, így amint leveted a topánkádat, egyből fel is helyezheted a többi mellé. Néha megengedik, hogy bevidd a cipődet a lakásba, de ezt ne téveszd össze a cipővel való belépéssel! 


MIT PAKOLJAK A BŐRÖNDÖMBE? – 5 TIPP + LISTA

Éppen most készülsz utazni, és fogalmad sincs, hogy mire lesz szükséged? Összeállítottam egy szuper listát azokról a dolgokról, amikre szerintem mindenképpen szükséged lesz ahhoz, hogy stresszmentesen sikerüljön a nyaralásod!

Szerencsés vagyok, hiszen télen és nyáron is megjártam már ezt a csodás országot. Viszont mindig fejtörést okoz, hogy mire is lesz szükségem – ezt mindig túllihegem, és végül annyi felesleges vackot viszek magammal, hogy csak foglalják az értékes, drága helyet a bőröndben. A lista tartalma nyilván függ attól is, hogy éppen mennyi időre utazol ki. Kevesebb nap – kevesebb ruha (már akinek). Ha csak kézipoggyászt viszünk magunkkal, akkor nyilván minél kisebb helyre minél több ruhát próbál az ember begyömöszölni. Az instagramon annyi csomagolós-pakolós-minéltöbbhelyemlegyenabőröndben videó van már, hogy nehéz nem rátalálni az ilyenekre. És hogy ezek közül melyik a legpraktikusabb pakolási mód? Szerintem ezt mindenki a saját tapasztalatai alapján ítélheti meg. Én személy szerint szeretem a pólófeltekerős technikát, ettől annyira talán tényleg nem gyűrődnek össze a ruhák, de ez nagyban függ a ruhanemű anyagától is.

Szóval a lista:

1, Ruhaneműk

✔️ felsők 
✔️ nadrág, farmer
✔️ ruha, szoknya
✔️ vékony kardigán
✔️ pizsama
✔️ fehérnemű
✔️ zokni
✔️ cipő, szandál, papucs
✔️ kalap, kendő
✔️ öv
✔️ fürdőruha
✔️ törülköző
✔️ esernyő
✔️ táska
✔️ melltartó 

2, Tisztálkodási szerek, piperék

✔️ sampon
✔️ tusfürdő
✔️ arckrém, testápoló
✔️ naptej
✔️ borotva
✔️ dezodor
✔️ körömolló, körömcsipesz, reszelő
✔️ átlátszó körömlakk
✔️ sminkek
✔️ sminklemosó, vattakorong, fülpiszka
✔️ fésű
✔️ hajszárító
✔️ parfüm
✔️ gyógyszercsomag, sebtapasz
✔️ mindennapi gyógyszerek
✔️ fogkefe
✔️ fogkrém
✔️ szájvíz
✔️ nőknek egészségügyi betét

3, Egyéb

✔️ útlevél, okmányok
✔️ hotel foglalási papírok
✔️ biztosítási papírok
✔️ okmányok fénymásolatai
✔️ útikönyv
✔️ töltők
✔️ mobil, tablet, laptop
✔️ powerbank

• Törökországba utazás előtt vízum vagy hasonló dolgok miatt nem kell aggódnod, egyedül az útleveledre lesz szükséged. Ennél viszont fontos, hogy ne a következő 6 hónapban járjon le.

• Ha csak kézipoggyásszal utazol, akkor is pakolhatsz borotvát – ezalatt értsd a sima eldobhatót és az elektromosat. Kis tubusos tusfürdőt, sampont, kézfertőtlenítőt elkülönített zacskóban szintén magaddal vihetsz a kézitáskádban.

• Szerintem mindenképp jó döntés a repülőgépen zárt cipőt, illetve vékony kardigánt vagy sálat viselni. Az utastérben mindig túltolják a légkondit – és még akkor is jön a hideg, ha elzárod a kis fúvókákat. Aki hozzám hasonlóan kissé fázósabb vagy érzékeny a klímára, annak kötelező a kézitáskájába bedobni egy vékony felsőt.

• Ha vendégségbe mész, akkor csak úgy, mint itthon, illik vinni valami apróságot a házigazdának és családjának. Lehetez valami különleges kézműves csokoládé, csípős őrölt paprika, szappan, stb. Ha a török ismerősünk fogyaszt alkoholt, akkor lehet vinni konyakos meggyet vagy akár egy üveg finom szilvapálinkát is. A gyerekek örülnek az édességnek, de ügyelj arra, hogy ezek ne tartalmazzanak zselatint (pl. gumicukor), hiszen ezekhez gyakran sertést is használnak.

• Legyen nálad egy kevés költőpénz is – jelenleg ugyan százszor jobban megéri az eurót Törökországban lírára váltani, a leszállást követően bármire szükséged lehet. Ezért jó, ha van nálad kb. 100-200 líra: lehet, hogy megéhezel, lehet, hogy taxival mész a repülőtérről a szállásra, vagy akár az Isztambul Kártyát kell feltöltened egy kis pénzzel.

• Ha törökországi tartózkodásod alatt szeretnél mecsetekbe látogatni, akkor két-három nagyobb kendőt is csomagolj a bőröndödbe.

•  A mai napig tévhit, hogy Törökországba csakis hosszú, mindent elfedő ruhákban szabad utazni. A fiatalok körében igen népszerű az európai(asabb) divatnak megfelelő ruhákat hordani. Rövid ujjú, ujjatlan felsőket nyugodt szívvel csomagolhatsz, de szoknyák közül azért ne a legminibbet válaszd😉

TÖRÖKORSZÁG // ISZTAMBUL II.

A legjobb lehetőség úgy megismerni az ismeretlent, ha nem turistaként, hanem helyiként látogatsz oda. Ha minél jobban bele tudsz olvadni a tömegbe, ha nem csak mások, hanem már te magad is elhiszed magadról, hogy odatartozol. Amikor úgy ismered a helyeket, mint a saját tenyeredet, megvannak a kedvenc helyeid, a kellemes és kevésbé kellemes emlékekkel összekötött parkok, éttermek, utcák. És előbb-utóbb tudni fogod, hogy valami célja mégiscsak van ennek az egésznek. Hiszen semmi sem történik véletlenül.

Az utolsó forró nyári napokon újrasikerült kiutaznom Isztambulba, de most először nem Turkish Airlines-szal, hanem Pegasus-szal repültem. Kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz annyira jó utam, mint a másik társasággal, de igazán kellemesen csalódtam. Kora délelőtt érkeztem, és mivel csak kézipoggyászt vittem magammal, így egyenesen mehettem is a kijárat felé, ahol valaki már nagyon várt engem. Isztambul kisebb repteréről taxival mentünk ‘haza’, egy kis szusszanás, örömködés,bőröndkipakolás és ajándékosztogatás után pedig elmentünk meginni egy kávét. Már esteledett, amikor elkezdtünk visszasétálni, a lakásban még teáztunk, hozzá magokat eszegettünk, beszélgettünk, majd pedig a zuhany után csak fáradtan beestem az ágyba. Másnap hajnali ötkor szívrohamot kapva a müezzin énekére ébredtem (elsőre mindig megijedek tőle, mert elfeledkezem róla).

1. nap – séta a kora esti órákban és az augusztusi első korty török kávé

Már nagyon korán felébredtem, próbáltam visszaaludni, de nem sikerült – amúgy is korán kelő típus vagyok, de erre még rásegített az is, hogy kora hajnaltól rengeteg zaj szűrődött be az utcáról. Ez volt a Kurban Bayramı, vagyis az Áldozati Ünnep első napja. Az emberek is korán keltek, tettek-vettek. Ez egy nagyon érdekes ünnepmindenki számára, főleg azoknak a gyerekeknek, akik még nem sokat láttak ilyet.  Szuper finom és laktató reggelit ettünk: sok friss zöldséget, főtt tojást, olívabogyót, kenyeret, ezerféle sajtot; kazar peynirit, beyaz peynirit, dzsemeket, mézet… Reggeli után én is kimerészkedtem a többiek után az erkélyre, mert mindenki azt leste, hogy éppen melyik szomszéd fog állatot vágni. A városban rengeteg helyen ólakat állítottak fel, itt várakoztak a kis báránykák, bocik, és ugyan itt is kezdték el feldolgozni őket. Mindenhol plakátok hirdették az állatok árát, a vásárlásra buzdítást. Ilyenkor legtöbbször a családok, ismerősök, barátok összefognak, vesznek egy tehenet, a feldolgozott húsokat pedig elosztják maguk és a szegények között.
Dél körül elindultunk egy számomra nagyon titokzatos helyszínre – mindaddig nem is tudtam, hova megyünk, amíg meg nem érkeztünk. Busszal Üsküdarba, Üsküdarból vapurral (hajóval) Ortaköybe. Megérkeztünk a csodás Ortaköy Camii-hoz, ami igazán megdobogtatja az ember szívét, nagyon gyönyörű kis dzsámi. Végignéztük, mit kínálnak eladásra az itt tanyázó árusok, sétálgattunk a macskaköves utcácskákon, majd amikor megéheztünk, átmentünk busszal Beşiktaş-ba, és a Beşiktaş Dürümcü-ben egy elég jó lahmacunt ettünk. 

2. nap – Örtaköy Camiiés lahmacun a Beşiktaş Dürümcü-ben

Beşiktaş-ból Kadıköy-be hajóztunk át, a nagy forróságban üdítő volt a hűvös tenger szellője. Kadıköy-ben, a kedvenc kávézómban, a Madoban ettünk még egy fagyiválogatást is a személyes kedvenceinkből. Este még vendégségbe voltunk hivatalosak, ezért Kadıköyből Ümraniye felé indultunk. Rengeteg fogással vártak minket – elsőként vöröslencse levest – mercimek çorbası, majd az áldozati vacsorából ettünk, nagyon szaftos marhahúst főztek, mellé pedig dolma készült (rizzsel töltött fűszeres-paradicsomos főtt paprika, kicsit hasonlít a mi töltött paprikánkhoz). Desszertként házi készítésű baklavát kínáltak, ami puha tésztából, és édes diós töltelékből áll, kísérőnek pedig jéghideg ayrant – erre még a törökök is szó nélkül elcsábulnak. Este fél kilenc fele hazaindultunk, még sokáig ücsörögtünk a teraszon és duruzsoltunk. Szeretem ezt a szívet melengető szokást, manapság ritka nálunk, hogy ilyen békésen és barátságosan összeüljön a család, a szomszédok, és csak teát iszogassanak, beszélgessenek, és eszegessenek. 

2. nap – házi diósbaklava, hideg ayran, és a beşiktaşi kikötő

Az áldozati ünnep második napján (mint kiderült, általában három vagy négy napig tart) már nem keltek olyan korán az emberek. Visszatértek a megszokott életvitelhez, az ébresztőóra ismét csak kilenckor csörrent meg, a reggelinek pedig csak tíz után kezdtünk neki. Sok-sok sajt, friss saláta, sajtos rántotta, kenyér, és olajon pirított hús sorakozott a szépen megterített asztalon – utóbbi a bayram (ünnepnap) reggelén elengedhetetlen fogás. A tea elszürcsölése után busszal Kadıköyig mentünk, onnan pedig vapurral Adarlar (szigetek) felé vettük az irányt. Időközben meleg lett az idő is, és mivel bayram volt, mindenki kirándulni, utazgatni szeretett volna. A hajó tömve volt a rengeteg turistával, többségük azonban nem török volt. A 40 perces hajóúton simitet, jéghideg palackozott vizet, teát kínálgattak az árusok. Amikor megérkeztünk Kınalıada-ra, megcsapott a tenger hideg, sós illata. A hajóról özönlött a tömeg, kis reklámtáskáikkal rohantak a tengerpartra, hogy mihamarabb megmártózhassanak a hömpölygő tengerben. Sajnos tényleg csak a kikötő közelében maradtunk, hiszen a sok-sok lökdösődő ember és a szörnyű meleg leszívta az ember energiáit. Kezdtünk megéhezni, de nehéz volt egy jópofa helyet találni a közelben – a szigeten minden az isztambuli árak duplája, és inkább strandbüfé, mint étterem jellegűek. A kiszemelt hely nem jött be: a kiszolgálás, az ételek minősége egyáltalán nem volt egyensúlyban az árakkal. A nagy hőségben hamar meguntuk a sétát, ezért hajóval visszaindultunk Isztambulba. A vapur ismét tömve volt, mozdulni is alig lehetett. Kadıköyben ettünk még egy künefét a Madoban, utána pedig szépen lassan elindultunk busszal hazafelé. Este még elugrottunk egy fagyira is, ennek az édességnek a különlegessége pedig szerintem a tölcsérben rejlett – egycsipetnyi fahéjjal dobták fel az egyszerű ostyát, a fagyi tetejére pedig csokiszószt és mogyorószemeket is kértünk. Este a balkonon ücsörögtünk, amikor már nagyon kellemes, hűvöskés lett az idő, és még este kilenckor is teát szürcsölgettünk. Nem is csoda, hogy még az éjszaka közepén sem alszom…

2. nap – Kınalıada

Szerdán a késői reggeli után ismét felkerekedtünk, hosszú út állt előttünk. Egészen Eyüp-ig mentünk, a Pierre Loti volt az úticélunk- sikló szerű jármű, amire a nem kell külön jegyet váltani, hanem az Isztambul kártyával egyszerűen kifizethetjük a viteldíjat. Buszoztunk, hajóztunk, rengeteget vártunk, álltunk, szenvedtünk a tömegben – állítólag senki sem számított ekkora tömegre, hiszen a hosszú ünnepnapokon az emberek inkább eltűnnek a városból, menekülnek a tengerpartra, a hűvös levegőjű hegyekbe. Fel nem a siklóval mentünk, hiszen egészen az utca végéig kígyózott a sor. Helyette a kis kék busszal mentünk, de az óriási dugó miatt az utolsó száz métereket gyalog tettük meg. Fent csodás volt a kilátás, lehetett válogatni az aranyáron kínált csecsebecsék között, aki nagyon éhes volt, az tudott találni magának itt egy kis harapnivalót is. Lefelé menet majdnem egy órát álltunk sorba, mire végre végre valahára sorra kerültünk, és egészen 1,5 percig élvezhettük a siklót. Estére borzasztóan elfáradtunk, teljesen kikészített a 2-2 órás utazás, a hőség, a várakozás. A nap fénypontja szerintem az volt, amikor kimerülten, fáradtan hazaestünk, és frissen sütött köfte várt minket az asztalon.

3. nap – Eminönü ésPierre Lo

Csütörtökön, pénteken szerintem a nap nagy részét ágyban töltöttem – annyira fáradt, kimerült voltam, hogy tényleg megmozdulni se volt kedvem. Egész nap az esti hűs időre vágytam, vártam, hogy teljenek a percek és egyáltalán levegőt lehessen venni a nehéz, szorító forróságban. Légkondi nélkül nehézkesen lehet bírni ezt a 34-35 fokot.. Este, amikor már kicsit jobb idő lett, elmentünk egy kicsit vásárolgatni. A gazdasági helyzetek miatt mi most nagyon kedvező árakon tudunk vásárolni (2018.08. – egy líra 40-45 forint között mozog), szóval szuper minőségű török ruhákat, konyhai eszközöket tudtam venni. A fárasztó vásárolgatások után pedig beültünk megint a Madoba, török kávéztunk, fagyiztunk, küneféztünk. 

4-5. nap – fagyi, kávé,künefe

Vasárnap a közeli erdőbe mentünk, ahogyan a törökök nevezik, ‘piknikezni’. Az autót telipakolták mindenféle szükséges eszközzel: vasból készült kicsi grillel, az előre bepácolt húsokkal,padlizsánnal, hagymával, paradicsommal, fűszerekkel, poharakkal, teafőzővel, fapálcikákkal, vágódeszkákkal, evőeszközökkel, stb. Az erdő bejáratánál autónként 18 lírát kell fizetni, nagyobb autóknak drágább a belépési költség. Az erdő hatalmas területen fekszik, átszeli egy autópálya, hidak kötik össze az óriási területeket. Mindenhol asztalok, padok vannak kihelyezve, nincsenek megrongálva, az emberek (általában) rendet hagynak maguk után (vagy valaki összetakarít utánuk). Az asztalokra kipakoltunk mindent, megterítettünk, elkészítettük a şiş-eket (saslikokat), megpucoltuk a zöldségeket, salátát készítettünk. A gyerekek homokozóvödörrel, kislapáttal érkeztek, élvezték, hogy végre a betontömbökön kívül is játszhatnak. Makkot, leveleket gyűjtöttünk velük, homokoztunk, amíg a húsok a parázson pirulgattak. Az első falatokat a gyerekek kapták, aztán következtünk mi, de egyszerűen annyi húst sütöttek, hogy ennyi embernek is lehetetlen lett volna megenni mindet. 

Pirulnak a padlizsánokés a már megterített asztal

A sok sok evést teázás követte, még itt, az erdő közepén is megadják a módját neki. Sokan függőágyakon pihennek, amiket kifeszítenek két vastag fára. Friss, hideg vizet a közeli csapokból hordtunk. Késő délutánig beszélgettünk,teáztunk, játszottunk a gyerekekkel, majd összetakarítottunk, bepakoltunk az autóba és hazamentünk.

tea az erdőben

Este még elmentünk çiğköftét enni – ez a legnagyobb kedvencem. A fűszeres, bulgurból készült, paradicsomos masszát vékony kenyérlapokra kenik, friss zöldségekkel, főképp petrezselyemmel, jégsalátával, paradicsommal pakolják meg, citromot csurgatnak rá, csípős szószokkal megkenik, és feltekerve fogyasztják. Nagyon hangulatos, amikor ezeket az ember szeme előtt készítik el, alig lehet kivárni, amíg végre elkészül. Mellé természetesen hideg ayrant ittunk, ami szuper választás, hiszen a tejtermék tökéletesen kompenzálja a csípős ízeket, ‘lehűti’ azokat.

çiğköfte készítése és akész étel ayrannal

çiğköfte után elmentünk még egy nagyon modern és rendkívül elegáns édességboltba/kávézóba, nem is tudom, minek hívjam. Végignéztem a kínálatot, de lehetetlen volt bármit is választani (a bőség zavara…). Végül egy török kávét ittam, de féltem, hogy este nem fogok tőle aludni. Még rábeszéltek azért egy mogyorós-fehér csokis-epres minitortára is, ha már egyszer élünk. A nagymamámnak, aki itthon várt engem, a kedvencét, a pisztáciás baklavát is innen vásároltam. A vásárlás előtt felajánlották, hogy meg is kóstolhatjuk a kínálatot, de ennyi édességnél többet már tényleg nem tudtam enni aznap. 

Az utolsó este is tökéletes volt. A naplemente sárgás árnyalatai átvilágították ezt az óriási várost, az idő kezdett ismét kellemes lenni – nekem pedig lassan el kellett indulnom hazafelé…

naplemente és esti teázás a balkonon

TÖRÖKORSZÁG // ISZTAMBUL

Mi most kihagytuk a tipikus turisztikai látványosságokat, és inkább belevetettük magunkat Isztambul legjavába! Közel 5 nap alatt mindent kipróbálni teljességgel lehetetlen, de mi megpróbáltuk végigkóstolni a helyi főbb finomságokat. Aki szeret enni, szeret különlegesebb és újabb ízeket felfedezni, az biztosan élvezné ezt az óriási várost. A nagy lakomázások közepette elvegyültünk a helyiek között, végigjártuk a környéket,teázgattunk, kávézgattunk, baklaváztunk… mi így gyönyörködtünk Isztambulban:

Az Atatürk reptérről taxival Kadıköybe utaztunk, ez a körzet már Isztambul ázsiai oldalán található. A bőröndök kicsomagolása után teáztunk egyet a hotel teraszán, miközben élveztük az utca éttermeiben készülő friss ételek illatát. Hamar megéheztünk, és így az egyik kedvenc kadıköyi éttermünkbe sétáltunk el. A Tatlıses Lahmacunban késői ebéd gyanánt çiğköftét (çiğköfte: bulguros, paradicsomos, nagyon fűszeres falatok) ettünk ayrannal (ayran: joghurtos,enyhén sós, hidegen fogyasztandó ital). Ebéd után sétáltunk egyet, elvegyültünk a helyiek között, nézelődtünk a kis butikokban, csorgattuk a nyálunkat az édességboltok előtt. 

Kadıköy egyik szűkös utcája, és çay – tea

Nagyon szeretjük Kadıköynek ezt a részét, hiszen az autós forgalom elől zárt, egész nap óriási a pezsgés.Napközben megfordulunk a piacon, végigmérjük a portékát, az illatos zöldségeket és gyümölcsöket, a friss halakat, húsokat. Elmaradhatatlan még a türk kahvesi (török kávé), a dupla presszó és persze a fıstıklı baklava (pisztáciás baklava). A ŞekerciCafer Erolba többször is beültünk, hiszen minőségi alapanyagokat használnak, az üzletek elegánsak, tiszták, roppant kedves a kiszolgálás (mondjuk ez Törökországban a vendéglátó egységek 99%-ban így van), légkondicionáltak a helyiségek, tény, hogy nem a legolcsóbb, de drágának se mondanám. Az ár-érték arány tökéletes.

baklava, kávé gyümölcslével, lokummal és Kadıköy utcája

Másnapra egy csodás ötletem támadt, így felkerestük a magyar tévében is játszott török sorozatok helyszíneit. Viszont ez a felfedező körút egy kissé hosszabbra sikeredett, mint terveztem,úgyhogy tényleg rengeteg újdonsággal találkoztunk. Micsoda szerencse, hogy Kadıköyből egy busz éppen a Gül Mutfağı-ig, Fatmagül étterméig ment, így cirka egy óra alatt oda is értünk mindenféle átszállás és egyéb cécó nélkül. A Fatmagül sorozatból ismert családi vállalkozás helyszíne a valóságban is egészen lélegzetelállító. Az egészben az is egy óriási élmény, hogy később otthon, a tévét nézve látod azt a helyszínt, ahová a valóságban is ellátogattál. Fontos megemlíteni, hogy 25 líra ellenében lehet csak belépni, de az igazi, elkötelezett rajongóknak ez nem jelenthet nagy kiadást. Írhattunk a vendégkönyvbe, kaptunk egy-egy csésze teát, és végigfotózhattuk az étterem minden egyes zegzugát.

Gül Mutfağı, Fatmagül konyhája

Miután kigyönyörködtük magunkat ebben a kis csodában, útnak indultunk az Anadoluhisarı felé. Időközben nagyon meleg lett, majd amíg a vapurt (kisebb személyszállító hajó) vártuk,beültünk egy kávéra a Tarçın Cafe Hisar-ba. Innen Bebekbe hajóztunk át. Kora délutánra megéheztünk, ezért a közelben próbáltunk egy jó helyet találni.

kávé a Tarçın Cafe Hisarban és várjuk a vapurt

Bebekben a Farmet Dönerben ültünk le egy gyors ebédre, az átlagosnál itt egy picit talán drágább volt az étel, de megérte, hiszen remek ebédet ettünk itt. A hús fűszeres volt, friss zöldségekkel,és szuper minőségű ayrannal. Sokáig nem ücsöröghettünk, hiszen az idő gyorsan telt, nekem pedig még azért volt pár ötletem. A tikkasztó hőségben azért nagy nehezen felmásztunk a Kara Sevdából ismert Leyla házához egy domb tetejére,ezután pedig a Kara Para Aşk Elifjének házát is megcsodálhattuk. 

Bebek és ebéd a Farmet Dönerben

Késő délután nagyon elégedetten indultunk vissza busszal Kadıköybe, de rendesen elfáradtunk, rengeteget sétáltunk a nagy melegben. Bebekből Beşiktaşig busszal, Beşiktaşból Kadıköyig gemivel (hajóval) mentünk. Azért Kadıköyben még beültünk a Madoba, kávéztunk, baklaváztunk, küneféztünk. A künefe a legnagyobb kedvencem az édességek közül. Kaymakos (sűrű, tejszínszerű) fagyival, őrölt vagy apróra zúzott antep fıstıkkkel (pisztáciával)tálalják, a kis porcelánkannácskában pedig még több cukorszirup rejtőzik. A baklavát talán kevésbé kell bemutatni, ennek is inkább a pisztáciás változatát szeretjük.

baklava és künefe kaymakos fagyival, pisztáciával

A következő napunkat dupla presszóval és török kávéval indítottuk. Délután vendégségbe voltunk hivatalosak, a második fotó ott készült. Az egymásba illeszthető kicsi teás/kávés asztalkák elengedhetetlen felszerelései a török nappaliknak. Ezeken tálalják a vendégeknek, illetve saját családjuk részére is a kávét, teát, édességet, amit a nagy beszélgetések közben fogyasztanak el. A desszert előtt rendes ebéddel is vártak minket, de arról sajnos nem készült fotó, mert annyira belemerültünk a falatozásba. 

török kávé és édességek

Este együtt lementünk Üsküdarba, a Kız Kulesivel szemben leültünk és teáztunk. Kihagyhatatlan az esti teaszürcsölgetés ezen a helyen, hiszen este a kivilágított város, a távolban a Galata torony, előttünk közvetlenül a Kız Kulesi, a hullámzó tenger, a motorcsónakokon mulató fiatalok, a rózsaárus asszonyok, a muzsika, az andalgó szerelmesek és a tengerillata mindenkit magával ragad. Naplementekor leültünk, és egészen sokáig csak beszélgettünk és gyönyörködtünk Isztambulban.

tea, Kız Kulesi, Üsküdar

Az első képen a hotel bőséges reggelije: çay – tea, tost – pirítós, taze sebzeler – friss zöldségek, domates -paradicsom, salatalık – uborka, peynir – sajt, bal – méz, reçel – lekvár, tereyağ – vaj, yumurta – tojás és sigara böreği. A második képen ismét a kedvenc kadıköyi éttermem lahmacunja – a csípős,fűszeres, darált húsos, friss, ropogós petrezselyemmel, hagymával, paradicsommal megpakolt, citromlével meglocsolt, lágy, roppanós kérgű, kemencében sült lepényszerű étel mindenképpen csillagos ötöst érdemel. Hideg ayrannal, evés után pedig egy teával az igazi.

reggeli és lahmacun

A negyedik napunkon csak nézelődtünk,vásárolgattunk, ettünk, ettünk, kávéztunk és ettünk. Kadıköyben iskender kebapot ettünk ebédre. A hús alatt kockákra vágott kenyér bújt meg, ami magába szívta a hús zsírját, a fűszereket, mellé pedig egy jó nagy adag joghurtot kanalaztak. Az ayran ehhez is tökéletesen illik. Délután visszatértünk a piacra, és feltankoltunk olívabogyókból, édességekből, és konyhai eszközökből.

iskender kebap és olívabogyók a piacon

Délután sütlaçot (sült tejberizs)és baklavát eszegettünk, a Madoban pedig naaaagyon nagyon finom fagyikat ettünk. A sütlaçot általában hidegen fogyasztják – egy tejberizst főznek, ám lényegesen kevesebb rizzsel, és sok sok soook cukorral. Keményítővel puding állagúra főzik, majd agyagtálkákba vagy alu tálcákba porciózzák, és sütőben addig sütik,amíg a teteje egy kicsit meg nem pirul. Ezután hűtik, és a vendégek is így fogyasztják. Habár egyszer előfordult, hogy meleg sütlaçot kaptam, de előtte megkérdezték, hogy nem baj-e, ha a most készült, friss, de még langyos rizst hozzák ki nekem. A fagyik közül a pisztáciás és a kaymakos a kedvenc.

sütlaç, baklava és fagyi 

Az édességes kép a Kapalı Çarışıban(Nagy Bazárban) készült, szerintem ebben az üzletben még a padló is ragadt asok cukros nyalánkságtól. Aszalt gyümölcsök, baklava, pisztácia, dió, szóval tényleg rengeteg ropogtatnivaló… A tengerparti kép pedig az ötödik napon, kadıköyi séta során készült.

édességek a Nagy Bazárban és tenger

Sütlaçot még mindig Kadıköyben, az AkvarenMakarnában ettünk, mellé pedig természetesen egy csésze tea dukált. Egész délelőtt csavarogtunk a környéken, próbáltuk kiélvezni az isztambuli fergeteg szépségét. Egy utolsó kávét még gyorsan a járatunk előtt elszürcsöltünk, csendben, kissé fáradtan pedig kielemeztük, hogy hogyan is éreztük itt magunkat. Rengeteg élménnyel, pozitív energiával feltöltve értünk haza, szóval… Isztambul, készülj, nemsokára újra jövök!

TÖRÖKORSZÁG // ADANA, KIZKALESİ

A messze földön híres török konyha gyöngyszemeit fedezem fel három héten keresztül. Minden nap valami újat, számomra ismeretlent tapasztalok meg a közvetlen környezetemben, olyanokat, amik ugye a törököknek természetesek. Reggelik, szokások, vacsorák, vendégvárások tömkelegével ismerkedek meg ezalatt a pár hét alatt, és remélhetőleg olyan tapasztalatokat és tudást szerzek, amivel a későbbiekben én is lenyűgözhetem a körülöttem élőket.

#1NAP – ADANA

A hosszúra nyúlt repülőutunk alatt kétszer is kaptunk egy kis harapnivalót a fedélzeten. Igaz, mindkétszer ugyanazt – forró,paradicsomos, sajtos toast szendvicset, egy szelet “házi” süteményt,innivalóként pedig teát/kávét/vizet/üdítőt. Tavaly ugyancsak a Turkish Airlines-zal utaztunk, annyi különbséggel, hogy akkor business class-ra szóltaka jegyeink. Akkor welcome drinkkel köszöntöttek minket, majd az étlap lapozgatása közben forró törülközőket kínáltak. Az étlapon szerintem mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt, hiszen széles választékkal készülnek, illetve az ételallergiásoknak vagy cukorbetegeknek, vegánoknak, vegetáriánusoknak sem okozhat gondot az étkük megválasztása. Az ételt precízen és gusztán tálalták,amivel nagyon meg voltunk elégedve. A mostani szendviccsel sem volt semmi gond,frissen és melegen kaptuk meg, viszont a kis süteménnyel kapcsolatban nagyon nem tetszett, hogy “házi készítésű”-ként volt feltüntetve, mert semmiben sem különbözött a bolti társaitól. Ettől függetlenül szép volt, jó volt, a kifogás egyedül a névvel volt. Az adanai érkezés estéjén egy nagyon jó kis étterembe jutottunk el a Necip Fazıl Bulvarı-n. Már itt ráeszméltem, hogy elég nehéz dolgom lesz a kajafotók elkészítésével, hiszen ahogy kihozzák az asztalhoz az ételt, az körülbelül abban a pillanatban el is fogy. Annyira imádom, hogy telepakolják mindenféle salátákkal, joghurtokkal,kenyérkékkel az asztalt, mindennel, ami szem-szájnak ingere. Hát igen, sajnos a vacsorának csak ezt a részét sikerült megörökíteni, az adana kebap,a peynirli pide és társaik lecsúsztak a csoportképről. 

#2NAP – KIZKALESİ

Hétfőn délelőtt Kızkalesibe indultunk, a tengerpartnál terveztünk eltölteni pár napot. A reggeli kimaradt, viszont amikor megérkeztünk, gyorsan bepótoltuk egy çiğköfte dürümmel. A çiğköfte Magyarországon inkább a pestieknek vagy a vegánoknak hangozhat ismerősen. Ez egy bulgurból készült étel, amihez nagyon nagyon sok fűszert adnak, többek közt paprikát, sót, borsot, petrezselymet, mentát, köményt, sűrű paradicsompasztát – salca, majd elég hosszú ideig kézzel gyúrják,hogy a bulgur kellően megpuhuljon és az ízek összeérjenek. A çiğköfte dürüm pedig egy vékony lapszerű tészta, amelyet megpakolnak friss zöldségekkel,általában jégsalátával, petrezselyemmel, paradicsommal, mentával, belehelyeznek pár köftét is, majd citromlevet csurgatnak rá, és feltekerik. Ezt itt Törökországban nemcsak éttermekben, hanem kisebb bódékban is árulják, és mint megtudtam, ha gyorskajáról van szó, akkor nem a McDonalds-t vagy a Burger Kinget részesítik előnyben, hanem ha megéheznek, és gyorsan harapnának valamit,sokkal szívesebben rendelnek kebapot. 
Este felé lementünk megmártózni a tengerbe, vacsorára pedig frissen sütött halakat ettünk. A halat aznap fogták a tengerből, nagyon jó íze volt, citrommal kissé meglocsolva, friss pidével. Aki már evett halat frissen a tengerből,annak nem is kell elmagyarázni, mi a különbség eközött és az otthon kapható, bolti vackok között. 

#3NAP – KIZKALESİ

Kedden még túl bátortalan voltam fotót készíteni a reggeliről, de elképzelni így is el lehet: főtt tojás, mindenféle szezonális,friss zöldség, sajtok, és pide. Elég későn kelt mindenki, még mire összeszedtük magunkat a reggelihez, a délelőtt el is múlt – így a késői reggeli miatt az ebéd kimaradt. Lustálkodós napunk volt, kicsit körülnéztünk a városban autóval(légkondi nélkül elég durva idő van napközben), elmentünk a helyi közértbe,ahol megcsodáltuk az itt kapható alkoholok árát (a magyarországi árak kb.háromszorosa), feltankoltunk pisztáciás csokiból, nápolyikból, majd este megint lementünk a tengerpartra. Vacsorára kétféle fogás is készült: paradicsomos bab – domatesli fasulye, illetve paradicsom pasztás, fűszeres sült csirke. Mivel nem spóroltak az erős paprikával, ezért mindenki megevett hozzá egy tálkányi joghurtot is. De szerintem ez még így is olyan durván csípős volt,pedig pidével és vízzel is próbáltam enyhíteni az erősségét. 

#4NAP – KIZKALESİ

Ez az éééén szülinapom, amit minden évben nagyon nagyon várok. Ma reggel sikerült egy reggelifotót is lőnöm, aminek külön nagyon örültem. Mindig úgy vagyok vele, hogy á, majd holnap lefotózom, de mire beleharapok az első falatba, mindig megbánom, hogy nem örökítettem meg. Szóval a reggelink sajtok, főtt tojás, sült paprika és sült padlizsán, olívabogyó,paradicsom, paprika, és pide volt. Délután elmentünk kocsikázni, terepjáróval könnyen meg lehetett mászni a meredek, sziklás hegyoldalakat is. Az ebéd ma is kimaradt, úgy tűnik, hogy a reggelivel mindenki estig jóllakik. Estére elkészült a padlizsán kebap – patlıcan kebap és ismét hal készült az én kedvemre. Vacsora után pedig kaptunk egy nagyon szép kis kakaós lapokból álló, tejszínhabos, pisztáciás tortát, csokidíszítéssel, csillagszóróval és gyertyákkal.

#5ÉS6NAP – KIZKALESİ

Láblógatós, tengerben fürdős, lustálkodós két nap. Csütörtökön este ismét halat ettünk, az én legnagyobb örömömre. Addig akartam ebből a friss, zamatos halacskából enni, amíg ki nem pukkadok. Sült krumplival,salátákkal (amit biztosan tudok, az az, hogy erős paprika volt benne), pidével tálalták. Másnap pedig az úgymond elbúcsúzós vacsoránk volt a tengerparttól, hiszen aznap este indultunk a hegyekbe. Egy nagyon kis hangulatos étterembe mentünk. Az egyetlen, amit tudtunk, hogy kalamarit akarunk enni, és ezt rögtön az első étteremben meg is kaptuk. Első körben kihozták a”köreteket”: különféle olívabogyókat, hagymát, fokhagymát, erős paprikát, szószokat, majd a salátákat, éééés végül, de nem utolsó sorban a kalamarit, a sült krumplit, és a garnélarákokat is. A garnélákat még tűz forrón hozták ki, a szósz bugyogott a rákok alatt. Valószínűleg egy vajas, erős paprikás szószban sütötték meg ezeket, de nagyon jó ízük volt. Végül desszertként szőlőt, dinnyét, szilvát és egy olajban sült édességet tálaltak fel (nem, nem churros, de valami olyasmi).

#7NAP – POZANTI

Még én is meglepődtem, mert 11 óra körül sikerült csak felébrednem. Mivel előző nap nem igazán vásároltunk be, ezért a reggeli kissé még távolinak tűnt (felöltözni, autóba ülni, bevásárolni, hazamenni, reggelit készíteni → hosszúúúú). Valami csoda folytán a szomszéd néni és a fia pont akkor látogattak meg minket és áthívtak hozzájuk egy kis falatozásra, amikor már mindenki szeme előtt ott lebegett egy csodás reggeli. Az utolsó morzsáig mindent megettünk, és nagyon elégedetten dőltünk hátra a dőzsölés után. Sajtok,friss zöldségek, dzsemek, befőttek, gyümölcslevek, három féle olívabogyó,rántotta, kolbász marhahúsból – sucuk, tea – çay,és pide. Délutánra egy kis kiruccanást terveztek a hegyekbe, hogy én is megcsodálhassam, milyen szép helyen is vagyunk.

#8NAP – POZANTI

Úgy tűnik, hogy itt fent a hegyekben van valami, amitől akár délig is tudok aludni, ami normális esetben elég ritkán fordul elő. Délben nagy nehezen felkeltünk, és nekiestünk a reggelinek: főtt tojás,különféle sajtok, friss zöldségek: paradicsom, paprika, petrezselyem, menta, olajbogyó, pide és tea – çay. Estére betervezett a család egy kis kebap (a törököknél kebaP, nem kebaB) sütögetést, de mivel én éppen a vegetáriánus korszakomat éltem, ezért nem nagyon terveztem enni belőle. A hús helyett kitalálták, hogy készítettnek nekem sajtos kenyeret – peynirli pide. Ehhez lereszeltem otthon kb. fél kiló sajtot, és egy nagy tálba pakoltam. Kocsiba pattantunk, és a nem messze levő kis sütödébe vittük, ahol megrendeltük estére a peynirli pidéket. Ez igazából egy csónak alakú, élesztős kelt tészta, sima sós ízű, a közepe megpakolva sajttal, ami sütés közben szépen megolvad. Kora este elmentünk tobozokat és jól égő faágakat gyűjteni, majd beugrottunk a frissen sült sajtos és sima pidéért. Kissé sok időbe telt, mire elkészültek vele, annak ellenére, hogy egyeztetve lett, mikorra készüljön el,  de mindenképpen megérte várni rá. Este pedig begyújtották a tüzet, felszúrtuk az előre bepácolt bárányhús kockákat a şiş-re (a vékony vaspálcákra, amiket végül is grillezések alkalmával mi is használunk), és a már csak forrón izzó faágak és tobozok fölé pakoltuk a hússal megpakolt rudakat. Készült hozzá egy nagyon egyszerű saláta – salata nagyobb darabokra vágott petrezselyemmel, felkockázott paradicsommal, és apróra tépett mentalevelekkel, amit frissen facsart citromlével, sóval, borssal ízesítettek. Természetesen ayrant ittak hozzá (joghurtos ital), illetve a friss pidét ették a finomra sült bárányhússal. Hozzá készült még sült padlizsán és sült paprika is, ezeknek a héját eltávolítják, és a nagyon lágyra sült húsát eszik meg. Én pedig sajtos pidét ettem, legnagyobb meglepetésemre pedig a vacsorára érkező szomszéd néni hozott egy lábaska forró levest, úgyhogy az én pocakom sem maradt üresen.