ISZTAMBUL LEGFINOMABB FALATAI // 1. RÉSZ

Annyira jó utólag visszanézni ezt a rengeteg képet, ilyenkor még jobban örülök, hogy a másoknak jelentéktelennek számító utcákat, az egyszerű éttermeket, és az átlagosnak tűnő pillanatokat lefotóztam. 
Úgy vettem észre, hogy egyre több és több fotót készítek egy ilyen kiruccanás alkalmával, és végre nem félek megörökíteni a leggusztább ételeket sem. 


A fél hármas Pegasus járattal indultunk el Isztambulba. A két órás repülőútnak és a két órás időeltolódásnak köszönhetően fél hétkor landoltunk a Sabiha Gökçen reptéren. Itt taxit fogtunk, és 75 líráért cserébe eljutottunk az úticélunkhoz. A fárasztó út után igazán jól esett a vacsora: mercimek çorbası [merdzsimek csorbaszi], vagyis vöröslencse leves, főételként pedig ezeket az apró, lisztbe forgatott, majd olajban kisütött hamsi-kat [hamszi] apró halacskákat ettük friss salátával, bulgurral.


Másnap délután az imádott Kadıköy felé vettük az irányt. A látogatásnak célja is volt: az instán már évek óta követek egy nagyon szuper szakácsot, és az ő éttermébe, a Zürüm Dürümbe szerettem volna eljutni. A hosszú, másfél órás buszozás után annyira boldog voltam, hogy végrevégre itt lehetek, és talán találkozhatok is a nagy kedvencemmel. Az izgatottságom hamar elszállt, ugyanis amint közelebb sétáltunk, kiderült, hogy az étteremben reggel óta nem volt áram, így be se tudtunk menni. Nem keseregtünk sokáig, mert Kadıköyben így is van rengeteg szuper étterem, kávézó és sütizőhely. Végül a korábbról már megszeretett
Tatlısesben ettünk, ahol szerintem Kadıköy legjobb lahmacunját [lahmadzsun] készítik.


Itt lahmacunt és içli köftét [icsli köfte] ettünk, mellé ayrant [ajran] ittunk, a nagy habzsi-dőzsi után pedig teát iszogattunk. A köftének különösen örültem, hiszen eddig még nem is próbáltam, de annyira nem nyűgözött le – azt hiszem, maradok a lahmacunnál.

lahmacun petrezselyemmel, citrommal felszolgálva
içli köfte

 A sok kajálás után sétálgattunk még Kadıköyben – végigmentünk a kikötő sétányán, desszertként sült gesztenyét eszegettünk, majd átsétáltunk a piacon is. Megcsodáltam a friss halakat árusító kirakatokat, az édességeket, a narancsot, gránátalmát, illatos zöldségeket, az ezer féle olívabogyót árusító standokat. Annyira szuper az egésznek a hangulata, az illata! Mindenképpen érdemes erre a részre ellátogatni, ha Kadıköyben jár az ember.

Amint megcsapta az orromat a sült gesztenye csodás illata, rögtön vettem is egy kis tasakkal. Eszembe jutott, hogy régen mi is milyen sokszor sütöttünk otthon gesztenyét. Egy régi mérleggel lemérték a sült gesztenye súlyát, majd a visszajáróval együtt a kezembe nyomták a kis papírtasakot. Séta közben kényelmesen el lehetett majszolni.

Este még megkívántam egy kis édességet, úgyhogy Sancaktepében [Szandzsaktepe] megvendégeltük magunkat egy mini csokitortával és egy fagyis pisztáciás künefével. Mellé teát ittunk, és én gyönyörködtem a csodaszép tortás-süteményes-baklavás kirakatban.

fagyis künefe és mini csokitorta

Másnap reggel egy igazán remek élményben volt részem. Itt a környéken a szomszédasszonyok minden héten összeülnek valamelyikük otthonában, és együtt elfogyasztják a reggelit, miközben pletyóznak egy kicsit, a gyerekeik játszanak, a háttérben pedig szólnak a reggeli műsorok. Az asztal roskadásig volt pakolva (a fotó az még csak az előkészületekkor készült), rengeteg zöldséggel, teával, dzsemekkel, simittel [szimit], kenyérrel, olívabogyókkal, házi vajjal, mézzel, felvágottakkal, főtt tojással, sült marhakolbásszal, sajtokkal, helvával, lépes mézzel, sült kruplival, kaymakkal, szóval… na, megadják a módját. Együtt megterítettünk, ettünk, majd lepakoltuk az asztalt, és a kanapén ittuk meg a reggeli török kávénkat, miközben a gyerekeket szórakoztattuk. A szomszéd kislány, Asya [Aszja] és én nagyon egymásra találtunk, labdáztunk, fogócskáztunk, és minden erőmmel próbáltam megérteni a sejpítve ejtett szavait. Folyton ölelgetett, cirógatta a hajamat, és kérte, hogy menjek vele játszani. Ez a cserfes, energiabomba  még csak négy éves kiscsaj mindig tud valami olyat mondani, amitől sírva röhög az ember. Megmutattam neki például a ‘csip, csip csókát’, a kő-papír-ollót, és mint kiderült, ott is ugyanúgy játsszák ezeket. A reggeli után összeszedtük magunkat, és a zuhogó esőben visszasiettünk.

Ebédre csak egy könnyű çiğköftét [csíköfte] ettünk, salátával, paradicsommal, gránátalmaszósszal és a bulguros köftékkel. Mellé megintcsak ayrant ittunk. 

Délután beszabadultam a bevásárlóközpontba, feltankoltam új ruhákból, teáscsészékből, csokikból, édességekből, szuvenírekből, meg minden csecsebecséből. Vacsorázni egy nagyon érdekes étterembe mentünk, én itthon még nem láttam ilyet. Amikor bementünk az étterembe, azt hittem, hogy egy hentesüzletben vagyunk. A hűtőpultokban sorakoztak az
előre befűszerezett, becsomagolt hússzeletek, köfték. Ezek mellett volt még egy hentespult is, ahol kérésünknek megfelelően vágták és csomagolták a húsokat.  Az üzlet másik felében csomagolt salátákat, szószokat, üdítőket, italokat is árultak. Fizetés után pedig kiderült, hogy ezeket mind ott fogjuk megenni: felsétáltunk az étterem emeletére a kis bevásárlókosárral, átadtuk a szakácsnak a megvásárolt nyers alapanyagokat, és előttünk megsütötték.

A vacsora után még ittunk két csésze teát, kaptunk egy tálkányi mazsolát, közben beszélgettünk, néztük az esti forgalmat az ablakból.

A vacsora után hiányzott még valami édesség, és akkor megpillantottam ezt lokma árust. Ez lényegében egy olyan desszert, mint a churros: olajban kisütött égetett tészta, amit cukorban meghempergetnek. Annyira csábítóan nézett ki, de végül nem ízlett nekem, kissé ízetlennek találtam. 

Úgyhogy a lokma helyett este bevágtam még egy tál künefét, egy jó nagy adag kaymakos fagyival. Utána még elszürcsöltem egy csésze teát is (szigorúan csak cukor nélkül!), ami a cukros-pisztáciás édesség után igazán jól esett.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *