MIT PAKOLJAK A BŐRÖNDÖMBE? – 5 TIPP + LISTA

Éppen most készülsz utazni, és fogalmad sincs, hogy mire lesz szükséged? Összeállítottam egy szuper listát azokról a dolgokról, amikre szerintem mindenképpen szükséged lesz ahhoz, hogy stresszmentesen sikerüljön a nyaralásod!

Szerencsés vagyok, hiszen télen és nyáron is megjártam már ezt a csodás országot. Viszont mindig fejtörést okoz, hogy mire is lesz szükségem – ezt mindig túllihegem, és végül annyi felesleges vackot viszek magammal, hogy csak foglalják az értékes, drága helyet a bőröndben. A lista tartalma nyilván függ attól is, hogy éppen mennyi időre utazol ki. Kevesebb nap – kevesebb ruha (már akinek). Ha csak kézipoggyászt viszünk magunkkal, akkor nyilván minél kisebb helyre minél több ruhát próbál az ember begyömöszölni. Az instagramon annyi csomagolós-pakolós-minéltöbbhelyemlegyenabőröndben videó van már, hogy nehéz nem rátalálni az ilyenekre. És hogy ezek közül melyik a legpraktikusabb pakolási mód? Szerintem ezt mindenki a saját tapasztalatai alapján ítélheti meg. Én személy szerint szeretem a pólófeltekerős technikát, ettől annyira talán tényleg nem gyűrődnek össze a ruhák, de ez nagyban függ a ruhanemű anyagától is.

Szóval a lista:

1, Ruhaneműk

✔️ felsők 
✔️ nadrág, farmer
✔️ ruha, szoknya
✔️ vékony kardigán
✔️ pizsama
✔️ fehérnemű
✔️ zokni
✔️ cipő, szandál, papucs
✔️ kalap, kendő
✔️ öv
✔️ fürdőruha
✔️ törülköző
✔️ esernyő
✔️ táska
✔️ melltartó 

2, Tisztálkodási szerek, piperék

✔️ sampon
✔️ tusfürdő
✔️ arckrém, testápoló
✔️ naptej
✔️ borotva
✔️ dezodor
✔️ körömolló, körömcsipesz, reszelő
✔️ átlátszó körömlakk
✔️ sminkek
✔️ sminklemosó, vattakorong, fülpiszka
✔️ fésű
✔️ hajszárító
✔️ parfüm
✔️ gyógyszercsomag, sebtapasz
✔️ mindennapi gyógyszerek
✔️ fogkefe
✔️ fogkrém
✔️ szájvíz
✔️ nőknek egészségügyi betét

3, Egyéb

✔️ útlevél, okmányok
✔️ hotel foglalási papírok
✔️ biztosítási papírok
✔️ okmányok fénymásolatai
✔️ útikönyv
✔️ töltők
✔️ mobil, tablet, laptop
✔️ powerbank

• Törökországba utazás előtt vízum vagy hasonló dolgok miatt nem kell aggódnod, egyedül az útleveledre lesz szükséged. Ennél viszont fontos, hogy ne a következő 6 hónapban járjon le.

• Ha csak kézipoggyásszal utazol, akkor is pakolhatsz borotvát – ezalatt értsd a sima eldobhatót és az elektromosat. Kis tubusos tusfürdőt, sampont, kézfertőtlenítőt elkülönített zacskóban szintén magaddal vihetsz a kézitáskádban.

• Szerintem mindenképp jó döntés a repülőgépen zárt cipőt, illetve vékony kardigánt vagy sálat viselni. Az utastérben mindig túltolják a légkondit – és még akkor is jön a hideg, ha elzárod a kis fúvókákat. Aki hozzám hasonlóan kissé fázósabb vagy érzékeny a klímára, annak kötelező a kézitáskájába bedobni egy vékony felsőt.

• Ha vendégségbe mész, akkor csak úgy, mint itthon, illik vinni valami apróságot a házigazdának és családjának. Lehetez valami különleges kézműves csokoládé, csípős őrölt paprika, szappan, stb. Ha a török ismerősünk fogyaszt alkoholt, akkor lehet vinni konyakos meggyet vagy akár egy üveg finom szilvapálinkát is. A gyerekek örülnek az édességnek, de ügyelj arra, hogy ezek ne tartalmazzanak zselatint (pl. gumicukor), hiszen ezekhez gyakran sertést is használnak.

• Legyen nálad egy kevés költőpénz is – jelenleg ugyan százszor jobban megéri az eurót Törökországban lírára váltani, a leszállást követően bármire szükséged lehet. Ezért jó, ha van nálad kb. 100-200 líra: lehet, hogy megéhezel, lehet, hogy taxival mész a repülőtérről a szállásra, vagy akár az Isztambul Kártyát kell feltöltened egy kis pénzzel.

• Ha törökországi tartózkodásod alatt szeretnél mecsetekbe látogatni, akkor két-három nagyobb kendőt is csomagolj a bőröndödbe.

•  A mai napig tévhit, hogy Törökországba csakis hosszú, mindent elfedő ruhákban szabad utazni. A fiatalok körében igen népszerű az európai(asabb) divatnak megfelelő ruhákat hordani. Rövid ujjú, ujjatlan felsőket nyugodt szívvel csomagolhatsz, de szoknyák közül azért ne a legminibbet válaszd😉

MOZAİK PASTA

<TR tarif için aşağıyabakınız> 

A kekszszalámi, keksztekercs, csokiszalámi és hasonló neveken ismert sütemény nemcsak itthon, hanem Törökországban is igen nagy népszerűségnek örvend. Az olasz eredetű édesség alapja minden esetben a keksz, amit apró darabokra törnek, majd forró csokiszósszal öntenek nyakon. Kerül még bele sok sok cukor, holland kakaópor, tojás, illetve tej is.
A mozaik pasta – vagyis mozaik sütemény különlegessége, hogy a törökök előszeretettel szórnak bele pisztáciát, mogyorót, vagy esetleg diót. Az édes, kakaós szósz hamar megpuhítja a kemény kekszeket, így hamar elkészül, nem kell vele sokat várni, és akár egy hétig is eláll. Annyira nem különleges édesség, de a ‘megjelenését’ még lehet tovább fokozni: ebben a receptben a végén még kap a tetejére egy csokiréteget,amit őrölt pisztáciával szórtam meg. Készülhet kenyérformában, tortaformában,vagy egyéb hasonló edényben is. Sokan folpackba öntik a masszát, majd’szalámit’ formálnak belőle, hűtés után pedig kókuszreszelékben hempergetik meg- ez az elkésztési mód alapján kapta eredetileg a nevét, hiszen így tényleg olyan lesz a csokiskeksz, mint egy rúd szalámi.

AMIRE SZÜKSÉG LESZ:

 ♥ 170 g háztartási keksz (vagy vékony, vajas keksz)
 ♥ 150 g vaj
 ♥ 75 g kristálycukor
 ♥ 1 csomagvaníliás cukor
 ♥ 4 csapott ek holland kakaópor
 ♥ 240 ml víz
 ♥ 100 g mag(pisztácia, dió, törökmogyoró stb.) + 50 g a díszíszéshez
 ♥ 200 ml tejszín
 ♥ 150 g ét- és tejcsokoládé vegyesen

ÍGY KÉSZÜL:

I. Először törd apró darabokra a 170 g kekszet. Szerintem a sima háztartási kekszet a legegyszerűbb késsel negyedelni,a vajas kekszet viszont könnyen lehet kézzel is törni.

II. Egy lábosban olvaszd fel a 150 g vajat, keverd hozzá a 75 g kristálycukrot, a vaníliás cukrot. Add hozzá a 4 evőkanál holland kakaóport és a 240 g vizet. Keverd az egészet csomómentesre és forrald fel. Ha felforrt, húzd le a tűzről a lábost.

III. A 100 g pisztáciát vagy más magot törd össze, de semmiképpen se aprítóban! Maradjanak nagyobb darabban, hogy érezhető lehessen az íze. Ezt is szórd a kakaós szószhoz, majd amíg még meleg a krém, öntsd a kekszdarabokra. 

IV. Folpackkal bélelj ki egy formát (én kis tortaformát használtam), majd öntsd bele a csokis-kekszes masszát. Ezt jól nyomkodd a formába, hogy mindenhol érintkezzen a forma szélével, és ha kiöntöd,szép formája legyen.

V. Pár órán keresztül pihentesd a sütit, majd öntsd ki a formából.

VI. A 200 ml tejszínt forrald fel, majd öntsd a 150 g csokikeverékre. Jól keverd össze, és csurgasd a keksztekercs tetejére. Mielőtt megköt, szórd meg őrölt pisztáciával, – magokkal, vagy akár kókuszreszelékkel.

MALZEMELER:

 ♥ 170 g petibör bisküvi
 ♥ 150 g tereyağ
 ♥ 75 g toz şeker
 ♥ 1 paket vanilya 
 ♥ 4 yemek kaşığı kakao
 ♥ 240 ml su
 ♥ 100 g fıstık (antep fıstık, ceviz, fıstık vb.) + 50 g dekorasyon için
 ♥ 200 ml krema
 ♥ 150 g bitter ve sütlü çikolata

HAZIRLANIŞI:

I. İlk petibör bisküvi iri parçalar halinde kırılır.

II. Çikolata sosu için tavamıza 150 g tereyağı, 75 g toz şeker, 1 paket vanilya, 4 yemek kaşığı kakao, ve 240 ml su ilave edip ve kaynayana kadar kadar karıştıralım.

III. Sosu ve 100 g kırılmış fıstık alıp iyice karıştıralım. Bu sos parçalanmış bisküvlerin üzerine dökülür ve iyice karıştırılır.

IV. Kek kalıbına dökülür (kek kalıbının şekli farketmez).

V. Mozaik pastayı birkaç saat için buzdolabında bekletelim.

VI. Çikolata sosu için ışıttığımızkrema, bitter ve sütlü çikolatayı ekleyerek karıştıralım, pastanın üzerine antepfıstığı, hindistan cevizi dökebilirsiniz. Afiyet olsun.

TÖRÖKORSZÁG // ISZTAMBUL II.

A legjobb lehetőség úgy megismerni az ismeretlent, ha nem turistaként, hanem helyiként látogatsz oda. Ha minél jobban bele tudsz olvadni a tömegbe, ha nem csak mások, hanem már te magad is elhiszed magadról, hogy odatartozol. Amikor úgy ismered a helyeket, mint a saját tenyeredet, megvannak a kedvenc helyeid, a kellemes és kevésbé kellemes emlékekkel összekötött parkok, éttermek, utcák. És előbb-utóbb tudni fogod, hogy valami célja mégiscsak van ennek az egésznek. Hiszen semmi sem történik véletlenül.

Az utolsó forró nyári napokon újrasikerült kiutaznom Isztambulba, de most először nem Turkish Airlines-szal, hanem Pegasus-szal repültem. Kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz annyira jó utam, mint a másik társasággal, de igazán kellemesen csalódtam. Kora délelőtt érkeztem, és mivel csak kézipoggyászt vittem magammal, így egyenesen mehettem is a kijárat felé, ahol valaki már nagyon várt engem. Isztambul kisebb repteréről taxival mentünk ‘haza’, egy kis szusszanás, örömködés,bőröndkipakolás és ajándékosztogatás után pedig elmentünk meginni egy kávét. Már esteledett, amikor elkezdtünk visszasétálni, a lakásban még teáztunk, hozzá magokat eszegettünk, beszélgettünk, majd pedig a zuhany után csak fáradtan beestem az ágyba. Másnap hajnali ötkor szívrohamot kapva a müezzin énekére ébredtem (elsőre mindig megijedek tőle, mert elfeledkezem róla).

1. nap – séta a kora esti órákban és az augusztusi első korty török kávé

Már nagyon korán felébredtem, próbáltam visszaaludni, de nem sikerült – amúgy is korán kelő típus vagyok, de erre még rásegített az is, hogy kora hajnaltól rengeteg zaj szűrődött be az utcáról. Ez volt a Kurban Bayramı, vagyis az Áldozati Ünnep első napja. Az emberek is korán keltek, tettek-vettek. Ez egy nagyon érdekes ünnepmindenki számára, főleg azoknak a gyerekeknek, akik még nem sokat láttak ilyet.  Szuper finom és laktató reggelit ettünk: sok friss zöldséget, főtt tojást, olívabogyót, kenyeret, ezerféle sajtot; kazar peynirit, beyaz peynirit, dzsemeket, mézet… Reggeli után én is kimerészkedtem a többiek után az erkélyre, mert mindenki azt leste, hogy éppen melyik szomszéd fog állatot vágni. A városban rengeteg helyen ólakat állítottak fel, itt várakoztak a kis báránykák, bocik, és ugyan itt is kezdték el feldolgozni őket. Mindenhol plakátok hirdették az állatok árát, a vásárlásra buzdítást. Ilyenkor legtöbbször a családok, ismerősök, barátok összefognak, vesznek egy tehenet, a feldolgozott húsokat pedig elosztják maguk és a szegények között.
Dél körül elindultunk egy számomra nagyon titokzatos helyszínre – mindaddig nem is tudtam, hova megyünk, amíg meg nem érkeztünk. Busszal Üsküdarba, Üsküdarból vapurral (hajóval) Ortaköybe. Megérkeztünk a csodás Ortaköy Camii-hoz, ami igazán megdobogtatja az ember szívét, nagyon gyönyörű kis dzsámi. Végignéztük, mit kínálnak eladásra az itt tanyázó árusok, sétálgattunk a macskaköves utcácskákon, majd amikor megéheztünk, átmentünk busszal Beşiktaş-ba, és a Beşiktaş Dürümcü-ben egy elég jó lahmacunt ettünk. 

2. nap – Örtaköy Camiiés lahmacun a Beşiktaş Dürümcü-ben

Beşiktaş-ból Kadıköy-be hajóztunk át, a nagy forróságban üdítő volt a hűvös tenger szellője. Kadıköy-ben, a kedvenc kávézómban, a Madoban ettünk még egy fagyiválogatást is a személyes kedvenceinkből. Este még vendégségbe voltunk hivatalosak, ezért Kadıköyből Ümraniye felé indultunk. Rengeteg fogással vártak minket – elsőként vöröslencse levest – mercimek çorbası, majd az áldozati vacsorából ettünk, nagyon szaftos marhahúst főztek, mellé pedig dolma készült (rizzsel töltött fűszeres-paradicsomos főtt paprika, kicsit hasonlít a mi töltött paprikánkhoz). Desszertként házi készítésű baklavát kínáltak, ami puha tésztából, és édes diós töltelékből áll, kísérőnek pedig jéghideg ayrant – erre még a törökök is szó nélkül elcsábulnak. Este fél kilenc fele hazaindultunk, még sokáig ücsörögtünk a teraszon és duruzsoltunk. Szeretem ezt a szívet melengető szokást, manapság ritka nálunk, hogy ilyen békésen és barátságosan összeüljön a család, a szomszédok, és csak teát iszogassanak, beszélgessenek, és eszegessenek. 

2. nap – házi diósbaklava, hideg ayran, és a beşiktaşi kikötő

Az áldozati ünnep második napján (mint kiderült, általában három vagy négy napig tart) már nem keltek olyan korán az emberek. Visszatértek a megszokott életvitelhez, az ébresztőóra ismét csak kilenckor csörrent meg, a reggelinek pedig csak tíz után kezdtünk neki. Sok-sok sajt, friss saláta, sajtos rántotta, kenyér, és olajon pirított hús sorakozott a szépen megterített asztalon – utóbbi a bayram (ünnepnap) reggelén elengedhetetlen fogás. A tea elszürcsölése után busszal Kadıköyig mentünk, onnan pedig vapurral Adarlar (szigetek) felé vettük az irányt. Időközben meleg lett az idő is, és mivel bayram volt, mindenki kirándulni, utazgatni szeretett volna. A hajó tömve volt a rengeteg turistával, többségük azonban nem török volt. A 40 perces hajóúton simitet, jéghideg palackozott vizet, teát kínálgattak az árusok. Amikor megérkeztünk Kınalıada-ra, megcsapott a tenger hideg, sós illata. A hajóról özönlött a tömeg, kis reklámtáskáikkal rohantak a tengerpartra, hogy mihamarabb megmártózhassanak a hömpölygő tengerben. Sajnos tényleg csak a kikötő közelében maradtunk, hiszen a sok-sok lökdösődő ember és a szörnyű meleg leszívta az ember energiáit. Kezdtünk megéhezni, de nehéz volt egy jópofa helyet találni a közelben – a szigeten minden az isztambuli árak duplája, és inkább strandbüfé, mint étterem jellegűek. A kiszemelt hely nem jött be: a kiszolgálás, az ételek minősége egyáltalán nem volt egyensúlyban az árakkal. A nagy hőségben hamar meguntuk a sétát, ezért hajóval visszaindultunk Isztambulba. A vapur ismét tömve volt, mozdulni is alig lehetett. Kadıköyben ettünk még egy künefét a Madoban, utána pedig szépen lassan elindultunk busszal hazafelé. Este még elugrottunk egy fagyira is, ennek az édességnek a különlegessége pedig szerintem a tölcsérben rejlett – egycsipetnyi fahéjjal dobták fel az egyszerű ostyát, a fagyi tetejére pedig csokiszószt és mogyorószemeket is kértünk. Este a balkonon ücsörögtünk, amikor már nagyon kellemes, hűvöskés lett az idő, és még este kilenckor is teát szürcsölgettünk. Nem is csoda, hogy még az éjszaka közepén sem alszom…

2. nap – Kınalıada

Szerdán a késői reggeli után ismét felkerekedtünk, hosszú út állt előttünk. Egészen Eyüp-ig mentünk, a Pierre Loti volt az úticélunk- sikló szerű jármű, amire a nem kell külön jegyet váltani, hanem az Isztambul kártyával egyszerűen kifizethetjük a viteldíjat. Buszoztunk, hajóztunk, rengeteget vártunk, álltunk, szenvedtünk a tömegben – állítólag senki sem számított ekkora tömegre, hiszen a hosszú ünnepnapokon az emberek inkább eltűnnek a városból, menekülnek a tengerpartra, a hűvös levegőjű hegyekbe. Fel nem a siklóval mentünk, hiszen egészen az utca végéig kígyózott a sor. Helyette a kis kék busszal mentünk, de az óriási dugó miatt az utolsó száz métereket gyalog tettük meg. Fent csodás volt a kilátás, lehetett válogatni az aranyáron kínált csecsebecsék között, aki nagyon éhes volt, az tudott találni magának itt egy kis harapnivalót is. Lefelé menet majdnem egy órát álltunk sorba, mire végre végre valahára sorra kerültünk, és egészen 1,5 percig élvezhettük a siklót. Estére borzasztóan elfáradtunk, teljesen kikészített a 2-2 órás utazás, a hőség, a várakozás. A nap fénypontja szerintem az volt, amikor kimerülten, fáradtan hazaestünk, és frissen sütött köfte várt minket az asztalon.

3. nap – Eminönü ésPierre Lo

Csütörtökön, pénteken szerintem a nap nagy részét ágyban töltöttem – annyira fáradt, kimerült voltam, hogy tényleg megmozdulni se volt kedvem. Egész nap az esti hűs időre vágytam, vártam, hogy teljenek a percek és egyáltalán levegőt lehessen venni a nehéz, szorító forróságban. Légkondi nélkül nehézkesen lehet bírni ezt a 34-35 fokot.. Este, amikor már kicsit jobb idő lett, elmentünk egy kicsit vásárolgatni. A gazdasági helyzetek miatt mi most nagyon kedvező árakon tudunk vásárolni (2018.08. – egy líra 40-45 forint között mozog), szóval szuper minőségű török ruhákat, konyhai eszközöket tudtam venni. A fárasztó vásárolgatások után pedig beültünk megint a Madoba, török kávéztunk, fagyiztunk, küneféztünk. 

4-5. nap – fagyi, kávé,künefe

Vasárnap a közeli erdőbe mentünk, ahogyan a törökök nevezik, ‘piknikezni’. Az autót telipakolták mindenféle szükséges eszközzel: vasból készült kicsi grillel, az előre bepácolt húsokkal,padlizsánnal, hagymával, paradicsommal, fűszerekkel, poharakkal, teafőzővel, fapálcikákkal, vágódeszkákkal, evőeszközökkel, stb. Az erdő bejáratánál autónként 18 lírát kell fizetni, nagyobb autóknak drágább a belépési költség. Az erdő hatalmas területen fekszik, átszeli egy autópálya, hidak kötik össze az óriási területeket. Mindenhol asztalok, padok vannak kihelyezve, nincsenek megrongálva, az emberek (általában) rendet hagynak maguk után (vagy valaki összetakarít utánuk). Az asztalokra kipakoltunk mindent, megterítettünk, elkészítettük a şiş-eket (saslikokat), megpucoltuk a zöldségeket, salátát készítettünk. A gyerekek homokozóvödörrel, kislapáttal érkeztek, élvezték, hogy végre a betontömbökön kívül is játszhatnak. Makkot, leveleket gyűjtöttünk velük, homokoztunk, amíg a húsok a parázson pirulgattak. Az első falatokat a gyerekek kapták, aztán következtünk mi, de egyszerűen annyi húst sütöttek, hogy ennyi embernek is lehetetlen lett volna megenni mindet. 

Pirulnak a padlizsánokés a már megterített asztal

A sok sok evést teázás követte, még itt, az erdő közepén is megadják a módját neki. Sokan függőágyakon pihennek, amiket kifeszítenek két vastag fára. Friss, hideg vizet a közeli csapokból hordtunk. Késő délutánig beszélgettünk,teáztunk, játszottunk a gyerekekkel, majd összetakarítottunk, bepakoltunk az autóba és hazamentünk.

tea az erdőben

Este még elmentünk çiğköftét enni – ez a legnagyobb kedvencem. A fűszeres, bulgurból készült, paradicsomos masszát vékony kenyérlapokra kenik, friss zöldségekkel, főképp petrezselyemmel, jégsalátával, paradicsommal pakolják meg, citromot csurgatnak rá, csípős szószokkal megkenik, és feltekerve fogyasztják. Nagyon hangulatos, amikor ezeket az ember szeme előtt készítik el, alig lehet kivárni, amíg végre elkészül. Mellé természetesen hideg ayrant ittunk, ami szuper választás, hiszen a tejtermék tökéletesen kompenzálja a csípős ízeket, ‘lehűti’ azokat.

çiğköfte készítése és akész étel ayrannal

çiğköfte után elmentünk még egy nagyon modern és rendkívül elegáns édességboltba/kávézóba, nem is tudom, minek hívjam. Végignéztem a kínálatot, de lehetetlen volt bármit is választani (a bőség zavara…). Végül egy török kávét ittam, de féltem, hogy este nem fogok tőle aludni. Még rábeszéltek azért egy mogyorós-fehér csokis-epres minitortára is, ha már egyszer élünk. A nagymamámnak, aki itthon várt engem, a kedvencét, a pisztáciás baklavát is innen vásároltam. A vásárlás előtt felajánlották, hogy meg is kóstolhatjuk a kínálatot, de ennyi édességnél többet már tényleg nem tudtam enni aznap. 

Az utolsó este is tökéletes volt. A naplemente sárgás árnyalatai átvilágították ezt az óriási várost, az idő kezdett ismét kellemes lenni – nekem pedig lassan el kellett indulnom hazafelé…

naplemente és esti teázás a balkonon

ŞEKERPARE

Ez a pisztáciával megszórt, cukorszirupba áztatott grízes teasütemény akár hetekig eláll, és az idő múlásával csak egyre finomabb és puhább lesz. Ha még ezt is fokozni szeretnéd, tálald vanília- vagy kaymak fagyival, vagy még több őrölt pisztáciával. Igazi klasszikus török édesség következik.

AMIRE SZÜKSÉG LESZ:

 ♥ 200 g puha vaj
 ♥ 110 g porcukor
 ♥ 2 tojás
 ♥ 50 g búzadara
 ♥ 450 g liszt
 ♥ 1/2 csomagsütőpor
 ♥ 1 csomag vaníliás cukor

 ♥ 280 g kristálycukor
 ♥ 390 g víz
 ♥ egy kis citromleve

 ♥ egy tojás sárgája

ÍGY KÉSZÜL:

I. A 200 g puha vajat kézi habverővel keverd habosra, add hozzá a 110 g porcukrot, és ismét keverd össze. Üss 2 tojást a vajas keverékhez, és verd fel a krémet.

II. Öntsd a masszához az 50 g búzadarát, a 450 g lisztet, a fél csomag sütőport, és az egy csomag vaníliás cukrot. Alaposan keverd össze kézzel.

III. Készítsd el a cukorszirupot – a 280 g kristálycukrot a 390 g vízzel és a citrom levével forrald fel. Melegítsd elő a sütőt 180-185°C-ra.

IV. Egy kiskanálnyi mennyiségű tésztából formázz “mandulaszemeket”,majd pakold sütőpapírral kibélelt tepsibe a sütiket. Keverd össze a tojássárgáját, majd kend meg a sütik tetejét vele. Várj 5-8 percet, hogy kicsit megszáradjon a sárgája, hiszen ettől lesz repedezős mintája. Villával hosszában húzz vékony vonalakat a sütemények tetején.

V. Az előmelegített sütőben kb. 30 percig süsd a teasüteményeket. Miután kivetted a sütőből az elkészült kekszeket, pakold át őket egy nagy tálba úgy,hogy mindegyik süteménynek az alja az edénnyel érintkezzen. Öntsd rá a langyosra hűlt citromos cukorszirupot, majd alufólia alatt pihentesd. Tálalás előtt szórd meg őrölt pisztáciával, kanalazz mellé vanília vagy kaymak fagyit is. A legjobb eredményt több óra pihentetés után érheted el. De hát ennyit mégis ki tud vele várni?!

PEYNİRLİ POĞAÇA

A törökök sós nassolnivalója, a poğaça egy naaaagyon puha, kelt tésztás, kemencében vagy sütőben sütött harapnivaló. Darált hússal, burgonyával, sajttal, zöldségekkel és miegymással töltött verziója létezik – nem csoda, hogy ezt az iszonyú finom, pillekönnyű tésztát bármivel meg tudják tölteni. Nem is tudnék választani a sok variációközül, azonban a fehérsajtos-petrezselymes töltelékeset mindenképpen a legjobbak közé emelném.
Sok változatban elkészítettem már, azonban ennél a sajtos változatnáltényleg érdemes “igazi török” fehérsajtot használni. A miboltjainkban kapható sajtok nem olvadnak meg (vagy legalábbis nem azok,amelyikekkel én is próbálkoztam), ezzel a Pınar márkás fehérsajttal viszonttényleg olyan, mintha igazi helyi török poğaça-t majszolnánk. 

AMIRE SZÜKSÉG LESZ:

 ♥ 2 ek kristálycukor
 ♥ 1/2 csomag friss élesztő
 ♥ 130 ml langyos víz
 ♥ 260 ml langyos tej
 ♥ 1 török teáscsészényi étolaj
 ♥ 2 tojás + 1 tojás sárgája
 ♥ 600-650 g liszt
 ♥ 1/2 csomag sütőpor
 ♥ 1 nagy ek só
 ♥ 1 db Pınar fehérsajt (esetleg fehér krémsajttal, vagy fetával helyettesíthető, kb. 150 g)
 ♥ 1 csokor petrezselyem
 ♥ szezámmag, fekete szezámmag

ÍGY KÉSZÜL:

I. A 130 ml langyos víz és a 260 ml tej keverékében futtasd fel a 1/2 csomag élesztőt, adj hozzá 2 ek kristálycukrot. Az élesztős keveréket 5-10 percig pihentesd.

II. Miután felfutott az élesztő, öntsd bele a török teáscsészényi étolajat, üsd bele a 2 tojást, add hozzá a 600 g lisztet (ha túl folyós a végén a tészta, adj még hozzá egy keveset), a 1/2 csomag sütőport, a nagy evőkanál sót, majd jól gyúrd össze a tésztát. Dagasztógéppel még szuperebb eredményt érhetsz el.

III. Ha megdagasztottad a tésztát, meleg helyen 1-1,5 órán keresztül pihentesd, amíg szépen meg nem kel.

IV. Addig elkészítheted a sajtos tölteléket: a fehérsajtot villával törd össze, a petrezselymet apróra vágd össze, majd keverd össze a kettőt. Felhasználásig hűtőben pihentesd.

V. Ha megkelt a tésztád, melegítsd elő a sütőt 185°C-ra. A tésztából formázz diónyi golyókat, majd kézzel lapítsd a labdákat kör alakúra. A közepébe tegyél keveset a sajtos-petrezselymes töltelékből, és zárd össze kis gombócokká vagy “papucsokká”, mint pl. derelye.

VI. A gömbök tetejét kend megtojássárgájával, szórd meg a szezámmagokkal, majd várj 5-10 percet, amíg a sárgája a tésztán egy kicsit meg nem szárad. Ezután indulhatnak is a sütőbe a poğaçák.

MUHALLEBİLİ REVANİ

Ez a könnyű, grízzel gazdagított sütemény egy tipikus Közel-Keleti édesség. A cukorsziruppal bőségesen meglocsolt desszerthez szívesen adnak még kókuszt, citromot, vagy vaníliát is.A két grízes piskótalap között egy vékony pudingszerű krém – vagyis muhallebi -bújik meg. A törökök szerencsére ezeket a pudingos krémeket sosem porból készítik, hanem tojással, liszttel, és keményítővel érik el a kívánt sűrűséget.
Processed with MOLDIV
Itt is érvényes az “Ahány ház, annyi szokás” mondásunk, hiszen számtalan recept, elkészítési mód létezik. Van, aki a vaníliás krém helyett citromossal vagy narancsossal tölti meg a süteményt, van, aki grízesebben, van,aki kevésbé grízesen szereti a piskótát. Törökországban gyakran készítik rózsavízzel is, ám Magyarországon ennek beszerzése néhány helyen igen nagy kihívást jelentene. Ez egy sokkal egyszerűbb alapanyagokból álló recept, íme a hozzávalók:

AMIRE SZÜKSÉG LESZ:

 ♥ 3 db tojás
 ♥ 90 g cukor
 ♥ 115 g búzadara
 ♥ 85 g liszt
 ♥ 1/2 csomag sütőpor
 ♥ 1 török teáscsészényi olaj
 ♥ 1 török teáscsészényi tej

 ♥ 650 ml víz
 ♥ 350 g cukor
 ♥ 1 citrom leve

 ♥ 650 ml tej
 ♥ 1 csomag vaníliás cukor
 ♥ 5 ek cukor
 ♥ vaníliaőrlemény – elhagyható
 ♥ 1 db tojás
 ♥ 5 ek liszt
 ♥ 3 ek keményítő – pici vízzel elkeverve

ÍGY KÉSZÜL:

I. Piskóta: Először is melegítsd elő a sütőt 180°C-ra. A 3 tojást üsd egy tálba és kézi habverővel verd habosra. Add hozzá a 90 g kristálycukrot, majd keverd össze. Következőként a 115 g búzadarát add hozzá, majd ismét keverd el. Ezután jöjjön a 85 g liszt,ezzel is alaposan keverd el – így lesz csomómentes a tészta. Szórd bele a 1/2 csomag sütőport, öntsd hozzá az 1 teáscsészényi olajat, az 1 teáscsészényi tejet, és ismét keverd össze. Sütőpapíros tepsiben vagy jénaiban 180°C-n kb. 30-35 percig süsd, amíg aranybarna nem lesz.

II. Cukorszirup: A 650 ml vízhez add hozzá a 350 g kristálycukrot,illetve egy citrom kifacsart levét. Forrald fel, majd húzd le a tűzről a lábost.

III. Krém: A 650 ml tejben keverj el egy csomag vaníliás cukrot, 5 ek cukrot, kevés vaníliaőrleményt, 1 tojást, majd kezdd el felforralni. Forrás előtt add hozzá az 5 ek lisztet, csomómentesen keverd el a tejben. Vigyázz, hogy a tojásból ne legyen főtt tojás! Amikor forr a krém, add hozzá a pici vízzel elkevert 3 ek keményítőt is.

IV. Ha minden kész van, akkor már csak a süti összeállítása maradt hátra. A grízes piskótát először a hosszabb felén vágd félbe, majd az így kapott lapokat vízszintesen is vágd fel – a két lapközé fog kerülni a krém. Egy jénaiba tedd egymás mellé a felső lapokat, locsold meg a cukorsziruppal, kanalazd bele a vaníliás krémet, majd a krém tetejére borítsd a maradék két piskótalapot. (videó ↓ ) A maradék cukorsziruppal (nem muszáj minddel, csak amennyit még felszív a piskóta) öntsd nyakon a süteményt. Hűtőben minimum 4-5 órán keresztül hűtsd. Tálaláskor kockákra szeleteld, kókuszreszelékkel, őrölt pisztáciával díszítsd.

PADIŞAH SARMASI

Egyszerű, de mutatós vendégváró kókuszos sütemény. Sok helyen inkább padişah lokumu-ként, sultan lokumu-ként, vagy saray lokumu-ként is emlegetik. A kakaós puding alapú édességet tejes habporral töltik, és kókuszreszelékkel megszórt felületen tekerik fel, így a külsejét egy finom kókuszréteg borítja. Recept videóval itt →
A padişah sarması-t kókusz híján darált keksszel vagy -dióval, egyébmagokkal vonják be. A legelterjedtebb recept mégis a kókuszos változata, hiszen a kakaós pudinghoz remekül illik a lágy, kókuszos ízvilág. A törököknél nagyon elterjedtek az ehhez hasonló, puding szerű, egyszerűen összedobható édességek. 

AMIRE SZÜKSÉG LESZ:

♥ 60 g liszt
 ♥ 130 g cukor
 ♥ 35 g holland kakaópor
 ♥ 1 csomag vaníliás cukor
 ♥ 2 ek étkezési keményítő
 ♥ 1 liter tej
 ♥ 150 g kókuszreszelék
 ♥ 1,5 dl tej
 ♥ 1 csomag Dr. Oetker Habpor

ÍGY KÉSZÜL:

I. Keverd össze egy lábasban a 60 g lisztet, a 130 g cukrot, a 35 g holland kakaóport, az 1 csomag vaníliás cukrot, és a 2 ek étkezési keményítőt. Ezután apránként add hozzá az 1 liter tejet, és keverd csomómentesre.

II. Egy tepsiben egyenletesen oszlasd el a 150 g kókuszreszeléket. Főzd közepes lángon a kakaós tejet, majd amikor puding sűrűségű krémet kaptál, zárd el alatta a lángot.

III. A krémet nagyon lassan és óvatosan öntsd a kókuszreszelékre. Vigyázz, később kanállal már nem tudsz igazítani a pudingon, mert felszednéd alóla a kókuszréteget!

IV. A 1,5 dl hideg tejet és a habport a Dr. Oetker Habporon található utasítások szerint habverővel verd fel, és amikor elérte a kívánt állagot, kend a kihűlt(!) kakaós puding tetejére.

V. Téglalapokra vágd a pudingot, majd óvatos mozdulatokkal a rövidebb oldalát tekerd fel. Segítség lehet az alábbi videó↓

VI. Tedd tányérra az elkészült padişah sarması-kat, és hűtőben pár órán át pihentesd.

TÖRÖKORSZÁG // ISZTAMBUL

Mi most kihagytuk a tipikus turisztikai látványosságokat, és inkább belevetettük magunkat Isztambul legjavába! Közel 5 nap alatt mindent kipróbálni teljességgel lehetetlen, de mi megpróbáltuk végigkóstolni a helyi főbb finomságokat. Aki szeret enni, szeret különlegesebb és újabb ízeket felfedezni, az biztosan élvezné ezt az óriási várost. A nagy lakomázások közepette elvegyültünk a helyiek között, végigjártuk a környéket,teázgattunk, kávézgattunk, baklaváztunk… mi így gyönyörködtünk Isztambulban:

Az Atatürk reptérről taxival Kadıköybe utaztunk, ez a körzet már Isztambul ázsiai oldalán található. A bőröndök kicsomagolása után teáztunk egyet a hotel teraszán, miközben élveztük az utca éttermeiben készülő friss ételek illatát. Hamar megéheztünk, és így az egyik kedvenc kadıköyi éttermünkbe sétáltunk el. A Tatlıses Lahmacunban késői ebéd gyanánt çiğköftét (çiğköfte: bulguros, paradicsomos, nagyon fűszeres falatok) ettünk ayrannal (ayran: joghurtos,enyhén sós, hidegen fogyasztandó ital). Ebéd után sétáltunk egyet, elvegyültünk a helyiek között, nézelődtünk a kis butikokban, csorgattuk a nyálunkat az édességboltok előtt. 

Kadıköy egyik szűkös utcája, és çay – tea

Nagyon szeretjük Kadıköynek ezt a részét, hiszen az autós forgalom elől zárt, egész nap óriási a pezsgés.Napközben megfordulunk a piacon, végigmérjük a portékát, az illatos zöldségeket és gyümölcsöket, a friss halakat, húsokat. Elmaradhatatlan még a türk kahvesi (török kávé), a dupla presszó és persze a fıstıklı baklava (pisztáciás baklava). A ŞekerciCafer Erolba többször is beültünk, hiszen minőségi alapanyagokat használnak, az üzletek elegánsak, tiszták, roppant kedves a kiszolgálás (mondjuk ez Törökországban a vendéglátó egységek 99%-ban így van), légkondicionáltak a helyiségek, tény, hogy nem a legolcsóbb, de drágának se mondanám. Az ár-érték arány tökéletes.

baklava, kávé gyümölcslével, lokummal és Kadıköy utcája

Másnapra egy csodás ötletem támadt, így felkerestük a magyar tévében is játszott török sorozatok helyszíneit. Viszont ez a felfedező körút egy kissé hosszabbra sikeredett, mint terveztem,úgyhogy tényleg rengeteg újdonsággal találkoztunk. Micsoda szerencse, hogy Kadıköyből egy busz éppen a Gül Mutfağı-ig, Fatmagül étterméig ment, így cirka egy óra alatt oda is értünk mindenféle átszállás és egyéb cécó nélkül. A Fatmagül sorozatból ismert családi vállalkozás helyszíne a valóságban is egészen lélegzetelállító. Az egészben az is egy óriási élmény, hogy később otthon, a tévét nézve látod azt a helyszínt, ahová a valóságban is ellátogattál. Fontos megemlíteni, hogy 25 líra ellenében lehet csak belépni, de az igazi, elkötelezett rajongóknak ez nem jelenthet nagy kiadást. Írhattunk a vendégkönyvbe, kaptunk egy-egy csésze teát, és végigfotózhattuk az étterem minden egyes zegzugát.

Gül Mutfağı, Fatmagül konyhája

Miután kigyönyörködtük magunkat ebben a kis csodában, útnak indultunk az Anadoluhisarı felé. Időközben nagyon meleg lett, majd amíg a vapurt (kisebb személyszállító hajó) vártuk,beültünk egy kávéra a Tarçın Cafe Hisar-ba. Innen Bebekbe hajóztunk át. Kora délutánra megéheztünk, ezért a közelben próbáltunk egy jó helyet találni.

kávé a Tarçın Cafe Hisarban és várjuk a vapurt

Bebekben a Farmet Dönerben ültünk le egy gyors ebédre, az átlagosnál itt egy picit talán drágább volt az étel, de megérte, hiszen remek ebédet ettünk itt. A hús fűszeres volt, friss zöldségekkel,és szuper minőségű ayrannal. Sokáig nem ücsöröghettünk, hiszen az idő gyorsan telt, nekem pedig még azért volt pár ötletem. A tikkasztó hőségben azért nagy nehezen felmásztunk a Kara Sevdából ismert Leyla házához egy domb tetejére,ezután pedig a Kara Para Aşk Elifjének házát is megcsodálhattuk. 

Bebek és ebéd a Farmet Dönerben

Késő délután nagyon elégedetten indultunk vissza busszal Kadıköybe, de rendesen elfáradtunk, rengeteget sétáltunk a nagy melegben. Bebekből Beşiktaşig busszal, Beşiktaşból Kadıköyig gemivel (hajóval) mentünk. Azért Kadıköyben még beültünk a Madoba, kávéztunk, baklaváztunk, küneféztünk. A künefe a legnagyobb kedvencem az édességek közül. Kaymakos (sűrű, tejszínszerű) fagyival, őrölt vagy apróra zúzott antep fıstıkkkel (pisztáciával)tálalják, a kis porcelánkannácskában pedig még több cukorszirup rejtőzik. A baklavát talán kevésbé kell bemutatni, ennek is inkább a pisztáciás változatát szeretjük.

baklava és künefe kaymakos fagyival, pisztáciával

A következő napunkat dupla presszóval és török kávéval indítottuk. Délután vendégségbe voltunk hivatalosak, a második fotó ott készült. Az egymásba illeszthető kicsi teás/kávés asztalkák elengedhetetlen felszerelései a török nappaliknak. Ezeken tálalják a vendégeknek, illetve saját családjuk részére is a kávét, teát, édességet, amit a nagy beszélgetések közben fogyasztanak el. A desszert előtt rendes ebéddel is vártak minket, de arról sajnos nem készült fotó, mert annyira belemerültünk a falatozásba. 

török kávé és édességek

Este együtt lementünk Üsküdarba, a Kız Kulesivel szemben leültünk és teáztunk. Kihagyhatatlan az esti teaszürcsölgetés ezen a helyen, hiszen este a kivilágított város, a távolban a Galata torony, előttünk közvetlenül a Kız Kulesi, a hullámzó tenger, a motorcsónakokon mulató fiatalok, a rózsaárus asszonyok, a muzsika, az andalgó szerelmesek és a tengerillata mindenkit magával ragad. Naplementekor leültünk, és egészen sokáig csak beszélgettünk és gyönyörködtünk Isztambulban.

tea, Kız Kulesi, Üsküdar

Az első képen a hotel bőséges reggelije: çay – tea, tost – pirítós, taze sebzeler – friss zöldségek, domates -paradicsom, salatalık – uborka, peynir – sajt, bal – méz, reçel – lekvár, tereyağ – vaj, yumurta – tojás és sigara böreği. A második képen ismét a kedvenc kadıköyi éttermem lahmacunja – a csípős,fűszeres, darált húsos, friss, ropogós petrezselyemmel, hagymával, paradicsommal megpakolt, citromlével meglocsolt, lágy, roppanós kérgű, kemencében sült lepényszerű étel mindenképpen csillagos ötöst érdemel. Hideg ayrannal, evés után pedig egy teával az igazi.

reggeli és lahmacun

A negyedik napunkon csak nézelődtünk,vásárolgattunk, ettünk, ettünk, kávéztunk és ettünk. Kadıköyben iskender kebapot ettünk ebédre. A hús alatt kockákra vágott kenyér bújt meg, ami magába szívta a hús zsírját, a fűszereket, mellé pedig egy jó nagy adag joghurtot kanalaztak. Az ayran ehhez is tökéletesen illik. Délután visszatértünk a piacra, és feltankoltunk olívabogyókból, édességekből, és konyhai eszközökből.

iskender kebap és olívabogyók a piacon

Délután sütlaçot (sült tejberizs)és baklavát eszegettünk, a Madoban pedig naaaagyon nagyon finom fagyikat ettünk. A sütlaçot általában hidegen fogyasztják – egy tejberizst főznek, ám lényegesen kevesebb rizzsel, és sok sok soook cukorral. Keményítővel puding állagúra főzik, majd agyagtálkákba vagy alu tálcákba porciózzák, és sütőben addig sütik,amíg a teteje egy kicsit meg nem pirul. Ezután hűtik, és a vendégek is így fogyasztják. Habár egyszer előfordult, hogy meleg sütlaçot kaptam, de előtte megkérdezték, hogy nem baj-e, ha a most készült, friss, de még langyos rizst hozzák ki nekem. A fagyik közül a pisztáciás és a kaymakos a kedvenc.

sütlaç, baklava és fagyi 

Az édességes kép a Kapalı Çarışıban(Nagy Bazárban) készült, szerintem ebben az üzletben még a padló is ragadt asok cukros nyalánkságtól. Aszalt gyümölcsök, baklava, pisztácia, dió, szóval tényleg rengeteg ropogtatnivaló… A tengerparti kép pedig az ötödik napon, kadıköyi séta során készült.

édességek a Nagy Bazárban és tenger

Sütlaçot még mindig Kadıköyben, az AkvarenMakarnában ettünk, mellé pedig természetesen egy csésze tea dukált. Egész délelőtt csavarogtunk a környéken, próbáltuk kiélvezni az isztambuli fergeteg szépségét. Egy utolsó kávét még gyorsan a járatunk előtt elszürcsöltünk, csendben, kissé fáradtan pedig kielemeztük, hogy hogyan is éreztük itt magunkat. Rengeteg élménnyel, pozitív energiával feltöltve értünk haza, szóval… Isztambul, készülj, nemsokára újra jövök!