TÖRÖKORSZÁG // ISZTAMBUL II.

A legjobb lehetőség úgy megismerni az ismeretlent, ha nem turistaként, hanem helyiként látogatsz oda. Ha minél jobban bele tudsz olvadni a tömegbe, ha nem csak mások, hanem már te magad is elhiszed magadról, hogy odatartozol. Amikor úgy ismered a helyeket, mint a saját tenyeredet, megvannak a kedvenc helyeid, a kellemes és kevésbé kellemes emlékekkel összekötött parkok, éttermek, utcák. És előbb-utóbb tudni fogod, hogy valami célja mégiscsak van ennek az egésznek. Hiszen semmi sem történik véletlenül.

Az utolsó forró nyári napokon újrasikerült kiutaznom Isztambulba, de most először nem Turkish Airlines-szal, hanem Pegasus-szal repültem. Kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz annyira jó utam, mint a másik társasággal, de igazán kellemesen csalódtam. Kora délelőtt érkeztem, és mivel csak kézipoggyászt vittem magammal, így egyenesen mehettem is a kijárat felé, ahol valaki már nagyon várt engem. Isztambul kisebb repteréről taxival mentünk ‘haza’, egy kis szusszanás, örömködés,bőröndkipakolás és ajándékosztogatás után pedig elmentünk meginni egy kávét. Már esteledett, amikor elkezdtünk visszasétálni, a lakásban még teáztunk, hozzá magokat eszegettünk, beszélgettünk, majd pedig a zuhany után csak fáradtan beestem az ágyba. Másnap hajnali ötkor szívrohamot kapva a müezzin énekére ébredtem (elsőre mindig megijedek tőle, mert elfeledkezem róla).

1. nap – séta a kora esti órákban és az augusztusi első korty török kávé

Már nagyon korán felébredtem, próbáltam visszaaludni, de nem sikerült – amúgy is korán kelő típus vagyok, de erre még rásegített az is, hogy kora hajnaltól rengeteg zaj szűrődött be az utcáról. Ez volt a Kurban Bayramı, vagyis az Áldozati Ünnep első napja. Az emberek is korán keltek, tettek-vettek. Ez egy nagyon érdekes ünnepmindenki számára, főleg azoknak a gyerekeknek, akik még nem sokat láttak ilyet.  Szuper finom és laktató reggelit ettünk: sok friss zöldséget, főtt tojást, olívabogyót, kenyeret, ezerféle sajtot; kazar peynirit, beyaz peynirit, dzsemeket, mézet… Reggeli után én is kimerészkedtem a többiek után az erkélyre, mert mindenki azt leste, hogy éppen melyik szomszéd fog állatot vágni. A városban rengeteg helyen ólakat állítottak fel, itt várakoztak a kis báránykák, bocik, és ugyan itt is kezdték el feldolgozni őket. Mindenhol plakátok hirdették az állatok árát, a vásárlásra buzdítást. Ilyenkor legtöbbször a családok, ismerősök, barátok összefognak, vesznek egy tehenet, a feldolgozott húsokat pedig elosztják maguk és a szegények között.
Dél körül elindultunk egy számomra nagyon titokzatos helyszínre – mindaddig nem is tudtam, hova megyünk, amíg meg nem érkeztünk. Busszal Üsküdarba, Üsküdarból vapurral (hajóval) Ortaköybe. Megérkeztünk a csodás Ortaköy Camii-hoz, ami igazán megdobogtatja az ember szívét, nagyon gyönyörű kis dzsámi. Végignéztük, mit kínálnak eladásra az itt tanyázó árusok, sétálgattunk a macskaköves utcácskákon, majd amikor megéheztünk, átmentünk busszal Beşiktaş-ba, és a Beşiktaş Dürümcü-ben egy elég jó lahmacunt ettünk. 

2. nap – Örtaköy Camiiés lahmacun a Beşiktaş Dürümcü-ben

Beşiktaş-ból Kadıköy-be hajóztunk át, a nagy forróságban üdítő volt a hűvös tenger szellője. Kadıköy-ben, a kedvenc kávézómban, a Madoban ettünk még egy fagyiválogatást is a személyes kedvenceinkből. Este még vendégségbe voltunk hivatalosak, ezért Kadıköyből Ümraniye felé indultunk. Rengeteg fogással vártak minket – elsőként vöröslencse levest – mercimek çorbası, majd az áldozati vacsorából ettünk, nagyon szaftos marhahúst főztek, mellé pedig dolma készült (rizzsel töltött fűszeres-paradicsomos főtt paprika, kicsit hasonlít a mi töltött paprikánkhoz). Desszertként házi készítésű baklavát kínáltak, ami puha tésztából, és édes diós töltelékből áll, kísérőnek pedig jéghideg ayrant – erre még a törökök is szó nélkül elcsábulnak. Este fél kilenc fele hazaindultunk, még sokáig ücsörögtünk a teraszon és duruzsoltunk. Szeretem ezt a szívet melengető szokást, manapság ritka nálunk, hogy ilyen békésen és barátságosan összeüljön a család, a szomszédok, és csak teát iszogassanak, beszélgessenek, és eszegessenek. 

2. nap – házi diósbaklava, hideg ayran, és a beşiktaşi kikötő

Az áldozati ünnep második napján (mint kiderült, általában három vagy négy napig tart) már nem keltek olyan korán az emberek. Visszatértek a megszokott életvitelhez, az ébresztőóra ismét csak kilenckor csörrent meg, a reggelinek pedig csak tíz után kezdtünk neki. Sok-sok sajt, friss saláta, sajtos rántotta, kenyér, és olajon pirított hús sorakozott a szépen megterített asztalon – utóbbi a bayram (ünnepnap) reggelén elengedhetetlen fogás. A tea elszürcsölése után busszal Kadıköyig mentünk, onnan pedig vapurral Adarlar (szigetek) felé vettük az irányt. Időközben meleg lett az idő is, és mivel bayram volt, mindenki kirándulni, utazgatni szeretett volna. A hajó tömve volt a rengeteg turistával, többségük azonban nem török volt. A 40 perces hajóúton simitet, jéghideg palackozott vizet, teát kínálgattak az árusok. Amikor megérkeztünk Kınalıada-ra, megcsapott a tenger hideg, sós illata. A hajóról özönlött a tömeg, kis reklámtáskáikkal rohantak a tengerpartra, hogy mihamarabb megmártózhassanak a hömpölygő tengerben. Sajnos tényleg csak a kikötő közelében maradtunk, hiszen a sok-sok lökdösődő ember és a szörnyű meleg leszívta az ember energiáit. Kezdtünk megéhezni, de nehéz volt egy jópofa helyet találni a közelben – a szigeten minden az isztambuli árak duplája, és inkább strandbüfé, mint étterem jellegűek. A kiszemelt hely nem jött be: a kiszolgálás, az ételek minősége egyáltalán nem volt egyensúlyban az árakkal. A nagy hőségben hamar meguntuk a sétát, ezért hajóval visszaindultunk Isztambulba. A vapur ismét tömve volt, mozdulni is alig lehetett. Kadıköyben ettünk még egy künefét a Madoban, utána pedig szépen lassan elindultunk busszal hazafelé. Este még elugrottunk egy fagyira is, ennek az édességnek a különlegessége pedig szerintem a tölcsérben rejlett – egycsipetnyi fahéjjal dobták fel az egyszerű ostyát, a fagyi tetejére pedig csokiszószt és mogyorószemeket is kértünk. Este a balkonon ücsörögtünk, amikor már nagyon kellemes, hűvöskés lett az idő, és még este kilenckor is teát szürcsölgettünk. Nem is csoda, hogy még az éjszaka közepén sem alszom…

2. nap – Kınalıada

Szerdán a késői reggeli után ismét felkerekedtünk, hosszú út állt előttünk. Egészen Eyüp-ig mentünk, a Pierre Loti volt az úticélunk- sikló szerű jármű, amire a nem kell külön jegyet váltani, hanem az Isztambul kártyával egyszerűen kifizethetjük a viteldíjat. Buszoztunk, hajóztunk, rengeteget vártunk, álltunk, szenvedtünk a tömegben – állítólag senki sem számított ekkora tömegre, hiszen a hosszú ünnepnapokon az emberek inkább eltűnnek a városból, menekülnek a tengerpartra, a hűvös levegőjű hegyekbe. Fel nem a siklóval mentünk, hiszen egészen az utca végéig kígyózott a sor. Helyette a kis kék busszal mentünk, de az óriási dugó miatt az utolsó száz métereket gyalog tettük meg. Fent csodás volt a kilátás, lehetett válogatni az aranyáron kínált csecsebecsék között, aki nagyon éhes volt, az tudott találni magának itt egy kis harapnivalót is. Lefelé menet majdnem egy órát álltunk sorba, mire végre végre valahára sorra kerültünk, és egészen 1,5 percig élvezhettük a siklót. Estére borzasztóan elfáradtunk, teljesen kikészített a 2-2 órás utazás, a hőség, a várakozás. A nap fénypontja szerintem az volt, amikor kimerülten, fáradtan hazaestünk, és frissen sütött köfte várt minket az asztalon.

3. nap – Eminönü ésPierre Lo

Csütörtökön, pénteken szerintem a nap nagy részét ágyban töltöttem – annyira fáradt, kimerült voltam, hogy tényleg megmozdulni se volt kedvem. Egész nap az esti hűs időre vágytam, vártam, hogy teljenek a percek és egyáltalán levegőt lehessen venni a nehéz, szorító forróságban. Légkondi nélkül nehézkesen lehet bírni ezt a 34-35 fokot.. Este, amikor már kicsit jobb idő lett, elmentünk egy kicsit vásárolgatni. A gazdasági helyzetek miatt mi most nagyon kedvező árakon tudunk vásárolni (2018.08. – egy líra 40-45 forint között mozog), szóval szuper minőségű török ruhákat, konyhai eszközöket tudtam venni. A fárasztó vásárolgatások után pedig beültünk megint a Madoba, török kávéztunk, fagyiztunk, küneféztünk. 

4-5. nap – fagyi, kávé,künefe

Vasárnap a közeli erdőbe mentünk, ahogyan a törökök nevezik, ‘piknikezni’. Az autót telipakolták mindenféle szükséges eszközzel: vasból készült kicsi grillel, az előre bepácolt húsokkal,padlizsánnal, hagymával, paradicsommal, fűszerekkel, poharakkal, teafőzővel, fapálcikákkal, vágódeszkákkal, evőeszközökkel, stb. Az erdő bejáratánál autónként 18 lírát kell fizetni, nagyobb autóknak drágább a belépési költség. Az erdő hatalmas területen fekszik, átszeli egy autópálya, hidak kötik össze az óriási területeket. Mindenhol asztalok, padok vannak kihelyezve, nincsenek megrongálva, az emberek (általában) rendet hagynak maguk után (vagy valaki összetakarít utánuk). Az asztalokra kipakoltunk mindent, megterítettünk, elkészítettük a şiş-eket (saslikokat), megpucoltuk a zöldségeket, salátát készítettünk. A gyerekek homokozóvödörrel, kislapáttal érkeztek, élvezték, hogy végre a betontömbökön kívül is játszhatnak. Makkot, leveleket gyűjtöttünk velük, homokoztunk, amíg a húsok a parázson pirulgattak. Az első falatokat a gyerekek kapták, aztán következtünk mi, de egyszerűen annyi húst sütöttek, hogy ennyi embernek is lehetetlen lett volna megenni mindet. 

Pirulnak a padlizsánokés a már megterített asztal

A sok sok evést teázás követte, még itt, az erdő közepén is megadják a módját neki. Sokan függőágyakon pihennek, amiket kifeszítenek két vastag fára. Friss, hideg vizet a közeli csapokból hordtunk. Késő délutánig beszélgettünk,teáztunk, játszottunk a gyerekekkel, majd összetakarítottunk, bepakoltunk az autóba és hazamentünk.

tea az erdőben

Este még elmentünk çiğköftét enni – ez a legnagyobb kedvencem. A fűszeres, bulgurból készült, paradicsomos masszát vékony kenyérlapokra kenik, friss zöldségekkel, főképp petrezselyemmel, jégsalátával, paradicsommal pakolják meg, citromot csurgatnak rá, csípős szószokkal megkenik, és feltekerve fogyasztják. Nagyon hangulatos, amikor ezeket az ember szeme előtt készítik el, alig lehet kivárni, amíg végre elkészül. Mellé természetesen hideg ayrant ittunk, ami szuper választás, hiszen a tejtermék tökéletesen kompenzálja a csípős ízeket, ‘lehűti’ azokat.

çiğköfte készítése és akész étel ayrannal

çiğköfte után elmentünk még egy nagyon modern és rendkívül elegáns édességboltba/kávézóba, nem is tudom, minek hívjam. Végignéztem a kínálatot, de lehetetlen volt bármit is választani (a bőség zavara…). Végül egy török kávét ittam, de féltem, hogy este nem fogok tőle aludni. Még rábeszéltek azért egy mogyorós-fehér csokis-epres minitortára is, ha már egyszer élünk. A nagymamámnak, aki itthon várt engem, a kedvencét, a pisztáciás baklavát is innen vásároltam. A vásárlás előtt felajánlották, hogy meg is kóstolhatjuk a kínálatot, de ennyi édességnél többet már tényleg nem tudtam enni aznap. 

Az utolsó este is tökéletes volt. A naplemente sárgás árnyalatai átvilágították ezt az óriási várost, az idő kezdett ismét kellemes lenni – nekem pedig lassan el kellett indulnom hazafelé…

naplemente és esti teázás a balkonon

TÖRÖKORSZÁG // ISZTAMBUL

Mi most kihagytuk a tipikus turisztikai látványosságokat, és inkább belevetettük magunkat Isztambul legjavába! Közel 5 nap alatt mindent kipróbálni teljességgel lehetetlen, de mi megpróbáltuk végigkóstolni a helyi főbb finomságokat. Aki szeret enni, szeret különlegesebb és újabb ízeket felfedezni, az biztosan élvezné ezt az óriási várost. A nagy lakomázások közepette elvegyültünk a helyiek között, végigjártuk a környéket,teázgattunk, kávézgattunk, baklaváztunk… mi így gyönyörködtünk Isztambulban:

Az Atatürk reptérről taxival Kadıköybe utaztunk, ez a körzet már Isztambul ázsiai oldalán található. A bőröndök kicsomagolása után teáztunk egyet a hotel teraszán, miközben élveztük az utca éttermeiben készülő friss ételek illatát. Hamar megéheztünk, és így az egyik kedvenc kadıköyi éttermünkbe sétáltunk el. A Tatlıses Lahmacunban késői ebéd gyanánt çiğköftét (çiğköfte: bulguros, paradicsomos, nagyon fűszeres falatok) ettünk ayrannal (ayran: joghurtos,enyhén sós, hidegen fogyasztandó ital). Ebéd után sétáltunk egyet, elvegyültünk a helyiek között, nézelődtünk a kis butikokban, csorgattuk a nyálunkat az édességboltok előtt. 

Kadıköy egyik szűkös utcája, és çay – tea

Nagyon szeretjük Kadıköynek ezt a részét, hiszen az autós forgalom elől zárt, egész nap óriási a pezsgés.Napközben megfordulunk a piacon, végigmérjük a portékát, az illatos zöldségeket és gyümölcsöket, a friss halakat, húsokat. Elmaradhatatlan még a türk kahvesi (török kávé), a dupla presszó és persze a fıstıklı baklava (pisztáciás baklava). A ŞekerciCafer Erolba többször is beültünk, hiszen minőségi alapanyagokat használnak, az üzletek elegánsak, tiszták, roppant kedves a kiszolgálás (mondjuk ez Törökországban a vendéglátó egységek 99%-ban így van), légkondicionáltak a helyiségek, tény, hogy nem a legolcsóbb, de drágának se mondanám. Az ár-érték arány tökéletes.

baklava, kávé gyümölcslével, lokummal és Kadıköy utcája

Másnapra egy csodás ötletem támadt, így felkerestük a magyar tévében is játszott török sorozatok helyszíneit. Viszont ez a felfedező körút egy kissé hosszabbra sikeredett, mint terveztem,úgyhogy tényleg rengeteg újdonsággal találkoztunk. Micsoda szerencse, hogy Kadıköyből egy busz éppen a Gül Mutfağı-ig, Fatmagül étterméig ment, így cirka egy óra alatt oda is értünk mindenféle átszállás és egyéb cécó nélkül. A Fatmagül sorozatból ismert családi vállalkozás helyszíne a valóságban is egészen lélegzetelállító. Az egészben az is egy óriási élmény, hogy később otthon, a tévét nézve látod azt a helyszínt, ahová a valóságban is ellátogattál. Fontos megemlíteni, hogy 25 líra ellenében lehet csak belépni, de az igazi, elkötelezett rajongóknak ez nem jelenthet nagy kiadást. Írhattunk a vendégkönyvbe, kaptunk egy-egy csésze teát, és végigfotózhattuk az étterem minden egyes zegzugát.

Gül Mutfağı, Fatmagül konyhája

Miután kigyönyörködtük magunkat ebben a kis csodában, útnak indultunk az Anadoluhisarı felé. Időközben nagyon meleg lett, majd amíg a vapurt (kisebb személyszállító hajó) vártuk,beültünk egy kávéra a Tarçın Cafe Hisar-ba. Innen Bebekbe hajóztunk át. Kora délutánra megéheztünk, ezért a közelben próbáltunk egy jó helyet találni.

kávé a Tarçın Cafe Hisarban és várjuk a vapurt

Bebekben a Farmet Dönerben ültünk le egy gyors ebédre, az átlagosnál itt egy picit talán drágább volt az étel, de megérte, hiszen remek ebédet ettünk itt. A hús fűszeres volt, friss zöldségekkel,és szuper minőségű ayrannal. Sokáig nem ücsöröghettünk, hiszen az idő gyorsan telt, nekem pedig még azért volt pár ötletem. A tikkasztó hőségben azért nagy nehezen felmásztunk a Kara Sevdából ismert Leyla házához egy domb tetejére,ezután pedig a Kara Para Aşk Elifjének házát is megcsodálhattuk. 

Bebek és ebéd a Farmet Dönerben

Késő délután nagyon elégedetten indultunk vissza busszal Kadıköybe, de rendesen elfáradtunk, rengeteget sétáltunk a nagy melegben. Bebekből Beşiktaşig busszal, Beşiktaşból Kadıköyig gemivel (hajóval) mentünk. Azért Kadıköyben még beültünk a Madoba, kávéztunk, baklaváztunk, küneféztünk. A künefe a legnagyobb kedvencem az édességek közül. Kaymakos (sűrű, tejszínszerű) fagyival, őrölt vagy apróra zúzott antep fıstıkkkel (pisztáciával)tálalják, a kis porcelánkannácskában pedig még több cukorszirup rejtőzik. A baklavát talán kevésbé kell bemutatni, ennek is inkább a pisztáciás változatát szeretjük.

baklava és künefe kaymakos fagyival, pisztáciával

A következő napunkat dupla presszóval és török kávéval indítottuk. Délután vendégségbe voltunk hivatalosak, a második fotó ott készült. Az egymásba illeszthető kicsi teás/kávés asztalkák elengedhetetlen felszerelései a török nappaliknak. Ezeken tálalják a vendégeknek, illetve saját családjuk részére is a kávét, teát, édességet, amit a nagy beszélgetések közben fogyasztanak el. A desszert előtt rendes ebéddel is vártak minket, de arról sajnos nem készült fotó, mert annyira belemerültünk a falatozásba. 

török kávé és édességek

Este együtt lementünk Üsküdarba, a Kız Kulesivel szemben leültünk és teáztunk. Kihagyhatatlan az esti teaszürcsölgetés ezen a helyen, hiszen este a kivilágított város, a távolban a Galata torony, előttünk közvetlenül a Kız Kulesi, a hullámzó tenger, a motorcsónakokon mulató fiatalok, a rózsaárus asszonyok, a muzsika, az andalgó szerelmesek és a tengerillata mindenkit magával ragad. Naplementekor leültünk, és egészen sokáig csak beszélgettünk és gyönyörködtünk Isztambulban.

tea, Kız Kulesi, Üsküdar

Az első képen a hotel bőséges reggelije: çay – tea, tost – pirítós, taze sebzeler – friss zöldségek, domates -paradicsom, salatalık – uborka, peynir – sajt, bal – méz, reçel – lekvár, tereyağ – vaj, yumurta – tojás és sigara böreği. A második képen ismét a kedvenc kadıköyi éttermem lahmacunja – a csípős,fűszeres, darált húsos, friss, ropogós petrezselyemmel, hagymával, paradicsommal megpakolt, citromlével meglocsolt, lágy, roppanós kérgű, kemencében sült lepényszerű étel mindenképpen csillagos ötöst érdemel. Hideg ayrannal, evés után pedig egy teával az igazi.

reggeli és lahmacun

A negyedik napunkon csak nézelődtünk,vásárolgattunk, ettünk, ettünk, kávéztunk és ettünk. Kadıköyben iskender kebapot ettünk ebédre. A hús alatt kockákra vágott kenyér bújt meg, ami magába szívta a hús zsírját, a fűszereket, mellé pedig egy jó nagy adag joghurtot kanalaztak. Az ayran ehhez is tökéletesen illik. Délután visszatértünk a piacra, és feltankoltunk olívabogyókból, édességekből, és konyhai eszközökből.

iskender kebap és olívabogyók a piacon

Délután sütlaçot (sült tejberizs)és baklavát eszegettünk, a Madoban pedig naaaagyon nagyon finom fagyikat ettünk. A sütlaçot általában hidegen fogyasztják – egy tejberizst főznek, ám lényegesen kevesebb rizzsel, és sok sok soook cukorral. Keményítővel puding állagúra főzik, majd agyagtálkákba vagy alu tálcákba porciózzák, és sütőben addig sütik,amíg a teteje egy kicsit meg nem pirul. Ezután hűtik, és a vendégek is így fogyasztják. Habár egyszer előfordult, hogy meleg sütlaçot kaptam, de előtte megkérdezték, hogy nem baj-e, ha a most készült, friss, de még langyos rizst hozzák ki nekem. A fagyik közül a pisztáciás és a kaymakos a kedvenc.

sütlaç, baklava és fagyi 

Az édességes kép a Kapalı Çarışıban(Nagy Bazárban) készült, szerintem ebben az üzletben még a padló is ragadt asok cukros nyalánkságtól. Aszalt gyümölcsök, baklava, pisztácia, dió, szóval tényleg rengeteg ropogtatnivaló… A tengerparti kép pedig az ötödik napon, kadıköyi séta során készült.

édességek a Nagy Bazárban és tenger

Sütlaçot még mindig Kadıköyben, az AkvarenMakarnában ettünk, mellé pedig természetesen egy csésze tea dukált. Egész délelőtt csavarogtunk a környéken, próbáltuk kiélvezni az isztambuli fergeteg szépségét. Egy utolsó kávét még gyorsan a járatunk előtt elszürcsöltünk, csendben, kissé fáradtan pedig kielemeztük, hogy hogyan is éreztük itt magunkat. Rengeteg élménnyel, pozitív energiával feltöltve értünk haza, szóval… Isztambul, készülj, nemsokára újra jövök!

NAR GOURMET & BORGANIKA – TÖRÖK VACSORA

Aki olyan Igazi török ételekre vágyik,és nincsen jegye a következő törökországi járatra, annak mindenféleképpen a figyelmébe ajánlom Tóth Ági, alias Nar Gourmet valamelyik brunch- vagy vacsoraeseményét. Jellegzetes étkek az ország különböző tájegységeiről, színesebbnél színesebb és ínyencebb ízkombinációkkal körítve,török szokásokkal tarkítva, hangulatos zenékkel megbolondítva – Ági pár órára tényleg Törökországba repít minket.

Elsőként egy brunch-ra csábultunk el. Még valamikoráprilisban. Már a Nar Gourmet Facebook oldalán is olyan ínycsiklandozóan vázolta Ági az aznapi menüt: nagyon egyszerűnek tűnő, de annál ízletesebb, és az európai konyha számára különlegesebb fogások sorakoztak egymás után, illetve bőséges választékot is kínált. Talán 30 főre volt meghirdetve az esemény, vagyis egy nagyon családias hangulatra számítottam. 

Az asztal csordultig volt pakolva a sok apró, díszes kínálótálkákkal és az azokban rejlő különféle csemegékkel. Párszor már jártam Törökországban, Törökország különböző városaiban, persze még így is voltak újdonságok számomra. Nehéz is lenne kiemelni a brunchon tálalt fogások közül a legízletesebbett, hiszen egytől egyig szuperfinomak voltak. A pici,olajos zeytintől kezdve, a meleg, nyúlós, sajtos kuymakonát, a paradicsomos-paprikás-tojásos menemenen keresztül a… és szerintem még estig lehetne sorolni a rengeteg fogást.

A vacsora sem okozott csalódást, ami a Borganika és a Nar Gourmet együttműködéséből született meg. A borkóstolással egybekötött menüsorban több olyan étel is helyet kapott, amit már korábban is voltszerencsém kóstolni. A török vacsorát egy nagyon kellemes helyszínen, a Klauzáltéri piac emeletén, újszerű, elegáns, modern környezetben rendezték meg. Köszöntésképp rózsavizes limonádét kínáltak, majd miután mindenki megérkezett és kényelembe helyezte magát, elkezdték tálalni a fogásokat.

1, fogás: Elsőként egyjoghurtos, bulguros levest kóstoltunk, aminek a tetejére különféle fűszerek forró vajas keverékét csurgatták. Nagyon jellegzetes ízt adott a levesnek a menta, itthon szerintem ritkán használjuk fel ezt ételek elkészítéséhez,különösképp sós fogásoknál. A yoğurtlu çorbası rizzsel készült verzióját már ismertem, így a bulgurossal is teljesen meg voltam elégedve. A joghurtos leves a magyar konyha számára szerintem egy elég új dolog, de aki megkóstolja ezt a levest, az a nyári hőségben garantáltan kutatni fog egy ilyen egyszerű, üdítő recept után. A leveshez Szászi Badacsonyi Kéknyelűt kínáltak.

a teríték és az 1. fogás

2, fogás: A leves után egy könnyed, jellegzetes török étel, a sarma következett. Ezen a vacsorán a meggyel töltött verziója készült el, a vişneli yapraksarma, de mivel a töltött szőlőlevélnek ezer meg ezer elkészítési módja létezik, sokan egészen más köntösben ismerhetik a sarmát. A cseppet savanykás meggy tökéletesen illett a szőlőlevélhez, tökéletes, nyárias ízkombinációt alkottak. A sarmához a Mauer Bakator dukált.

3, fogás: meftune, a kerámiaedényben, zöldségekkel hosszan főzött bárányétel nagyon gazdag, laktató fogásnak bizonyult, hiszen pillanatok eltűnt a tányérokból az omlós,puhára főtt bárányhús. Az enyhén csípős íz, a puha zöldségek és a meleg pide kiváló triót alkotott. Kísérő a Mauer Kadarka volt.

2. és 3. fogás

 4, fogás: A törökök rengeteg friss halat, tengeri finomságot fogyasztanak. Ízelítőképp a balık köftesit kóstolhattuk, citromlével meglocsolva, friss joghurttal. A köftét előszeretettel fordítjuk fasírtnak, ami nem csak a darált húsból készült verzióra értendő, hiszen a törökök – szinte – mindenből képesek köftét varázsolni (pl. hal, hüvelyesek, bulgur stb.). Ehhez a fogáshoz Dukay-Sagmeister Furmitot töltöttek a poharakba.

5. fogás: Könnyű desszertként a roppant édes, cukorsziruptól ragacsos, dióval töltött aszalt gyümölcsök -barack, szilva – következtek. A kayısı ve incir tatlısı a mézszerűvé sűrűsödött cukros levével nyakon öntve igazi cukorbomba, viszont friss kaymakkal ellensúlyozva tökéletes lett az ízek közti harmónia. 

4. és 5. fogás

A borkóstolás nekünk kimaradt, viszont annál inkább figyeltünk az új ízekre, a fűszerek harmóniájára, összhangjára. Az teljesen egyértelmű, hogy Áginak óriási szerelem a török konyha, hiszen ki is tudna jobban bemutatni valamit, mint aki szívvel-lélekkel csinálja azt? A fogásokhoz egy-egy rövid, az étel származásáról szóló kis beszéd is tartozott, ami igazán megmutatta, hogy Ági szenvedélyből, szeretettel készíti el a török konyha gyöngyszemeit.

TÖRÖKORSZÁG // ADANA, KIZKALESİ

A messze földön híres török konyha gyöngyszemeit fedezem fel három héten keresztül. Minden nap valami újat, számomra ismeretlent tapasztalok meg a közvetlen környezetemben, olyanokat, amik ugye a törököknek természetesek. Reggelik, szokások, vacsorák, vendégvárások tömkelegével ismerkedek meg ezalatt a pár hét alatt, és remélhetőleg olyan tapasztalatokat és tudást szerzek, amivel a későbbiekben én is lenyűgözhetem a körülöttem élőket.

#1NAP – ADANA

A hosszúra nyúlt repülőutunk alatt kétszer is kaptunk egy kis harapnivalót a fedélzeten. Igaz, mindkétszer ugyanazt – forró,paradicsomos, sajtos toast szendvicset, egy szelet “házi” süteményt,innivalóként pedig teát/kávét/vizet/üdítőt. Tavaly ugyancsak a Turkish Airlines-zal utaztunk, annyi különbséggel, hogy akkor business class-ra szóltaka jegyeink. Akkor welcome drinkkel köszöntöttek minket, majd az étlap lapozgatása közben forró törülközőket kínáltak. Az étlapon szerintem mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt, hiszen széles választékkal készülnek, illetve az ételallergiásoknak vagy cukorbetegeknek, vegánoknak, vegetáriánusoknak sem okozhat gondot az étkük megválasztása. Az ételt precízen és gusztán tálalták,amivel nagyon meg voltunk elégedve. A mostani szendviccsel sem volt semmi gond,frissen és melegen kaptuk meg, viszont a kis süteménnyel kapcsolatban nagyon nem tetszett, hogy “házi készítésű”-ként volt feltüntetve, mert semmiben sem különbözött a bolti társaitól. Ettől függetlenül szép volt, jó volt, a kifogás egyedül a névvel volt. Az adanai érkezés estéjén egy nagyon jó kis étterembe jutottunk el a Necip Fazıl Bulvarı-n. Már itt ráeszméltem, hogy elég nehéz dolgom lesz a kajafotók elkészítésével, hiszen ahogy kihozzák az asztalhoz az ételt, az körülbelül abban a pillanatban el is fogy. Annyira imádom, hogy telepakolják mindenféle salátákkal, joghurtokkal,kenyérkékkel az asztalt, mindennel, ami szem-szájnak ingere. Hát igen, sajnos a vacsorának csak ezt a részét sikerült megörökíteni, az adana kebap,a peynirli pide és társaik lecsúsztak a csoportképről. 

#2NAP – KIZKALESİ

Hétfőn délelőtt Kızkalesibe indultunk, a tengerpartnál terveztünk eltölteni pár napot. A reggeli kimaradt, viszont amikor megérkeztünk, gyorsan bepótoltuk egy çiğköfte dürümmel. A çiğköfte Magyarországon inkább a pestieknek vagy a vegánoknak hangozhat ismerősen. Ez egy bulgurból készült étel, amihez nagyon nagyon sok fűszert adnak, többek közt paprikát, sót, borsot, petrezselymet, mentát, köményt, sűrű paradicsompasztát – salca, majd elég hosszú ideig kézzel gyúrják,hogy a bulgur kellően megpuhuljon és az ízek összeérjenek. A çiğköfte dürüm pedig egy vékony lapszerű tészta, amelyet megpakolnak friss zöldségekkel,általában jégsalátával, petrezselyemmel, paradicsommal, mentával, belehelyeznek pár köftét is, majd citromlevet csurgatnak rá, és feltekerik. Ezt itt Törökországban nemcsak éttermekben, hanem kisebb bódékban is árulják, és mint megtudtam, ha gyorskajáról van szó, akkor nem a McDonalds-t vagy a Burger Kinget részesítik előnyben, hanem ha megéheznek, és gyorsan harapnának valamit,sokkal szívesebben rendelnek kebapot. 
Este felé lementünk megmártózni a tengerbe, vacsorára pedig frissen sütött halakat ettünk. A halat aznap fogták a tengerből, nagyon jó íze volt, citrommal kissé meglocsolva, friss pidével. Aki már evett halat frissen a tengerből,annak nem is kell elmagyarázni, mi a különbség eközött és az otthon kapható, bolti vackok között. 

#3NAP – KIZKALESİ

Kedden még túl bátortalan voltam fotót készíteni a reggeliről, de elképzelni így is el lehet: főtt tojás, mindenféle szezonális,friss zöldség, sajtok, és pide. Elég későn kelt mindenki, még mire összeszedtük magunkat a reggelihez, a délelőtt el is múlt – így a késői reggeli miatt az ebéd kimaradt. Lustálkodós napunk volt, kicsit körülnéztünk a városban autóval(légkondi nélkül elég durva idő van napközben), elmentünk a helyi közértbe,ahol megcsodáltuk az itt kapható alkoholok árát (a magyarországi árak kb.háromszorosa), feltankoltunk pisztáciás csokiból, nápolyikból, majd este megint lementünk a tengerpartra. Vacsorára kétféle fogás is készült: paradicsomos bab – domatesli fasulye, illetve paradicsom pasztás, fűszeres sült csirke. Mivel nem spóroltak az erős paprikával, ezért mindenki megevett hozzá egy tálkányi joghurtot is. De szerintem ez még így is olyan durván csípős volt,pedig pidével és vízzel is próbáltam enyhíteni az erősségét. 

#4NAP – KIZKALESİ

Ez az éééén szülinapom, amit minden évben nagyon nagyon várok. Ma reggel sikerült egy reggelifotót is lőnöm, aminek külön nagyon örültem. Mindig úgy vagyok vele, hogy á, majd holnap lefotózom, de mire beleharapok az első falatba, mindig megbánom, hogy nem örökítettem meg. Szóval a reggelink sajtok, főtt tojás, sült paprika és sült padlizsán, olívabogyó,paradicsom, paprika, és pide volt. Délután elmentünk kocsikázni, terepjáróval könnyen meg lehetett mászni a meredek, sziklás hegyoldalakat is. Az ebéd ma is kimaradt, úgy tűnik, hogy a reggelivel mindenki estig jóllakik. Estére elkészült a padlizsán kebap – patlıcan kebap és ismét hal készült az én kedvemre. Vacsora után pedig kaptunk egy nagyon szép kis kakaós lapokból álló, tejszínhabos, pisztáciás tortát, csokidíszítéssel, csillagszóróval és gyertyákkal.

#5ÉS6NAP – KIZKALESİ

Láblógatós, tengerben fürdős, lustálkodós két nap. Csütörtökön este ismét halat ettünk, az én legnagyobb örömömre. Addig akartam ebből a friss, zamatos halacskából enni, amíg ki nem pukkadok. Sült krumplival,salátákkal (amit biztosan tudok, az az, hogy erős paprika volt benne), pidével tálalták. Másnap pedig az úgymond elbúcsúzós vacsoránk volt a tengerparttól, hiszen aznap este indultunk a hegyekbe. Egy nagyon kis hangulatos étterembe mentünk. Az egyetlen, amit tudtunk, hogy kalamarit akarunk enni, és ezt rögtön az első étteremben meg is kaptuk. Első körben kihozták a”köreteket”: különféle olívabogyókat, hagymát, fokhagymát, erős paprikát, szószokat, majd a salátákat, éééés végül, de nem utolsó sorban a kalamarit, a sült krumplit, és a garnélarákokat is. A garnélákat még tűz forrón hozták ki, a szósz bugyogott a rákok alatt. Valószínűleg egy vajas, erős paprikás szószban sütötték meg ezeket, de nagyon jó ízük volt. Végül desszertként szőlőt, dinnyét, szilvát és egy olajban sült édességet tálaltak fel (nem, nem churros, de valami olyasmi).

#7NAP – POZANTI

Még én is meglepődtem, mert 11 óra körül sikerült csak felébrednem. Mivel előző nap nem igazán vásároltunk be, ezért a reggeli kissé még távolinak tűnt (felöltözni, autóba ülni, bevásárolni, hazamenni, reggelit készíteni → hosszúúúú). Valami csoda folytán a szomszéd néni és a fia pont akkor látogattak meg minket és áthívtak hozzájuk egy kis falatozásra, amikor már mindenki szeme előtt ott lebegett egy csodás reggeli. Az utolsó morzsáig mindent megettünk, és nagyon elégedetten dőltünk hátra a dőzsölés után. Sajtok,friss zöldségek, dzsemek, befőttek, gyümölcslevek, három féle olívabogyó,rántotta, kolbász marhahúsból – sucuk, tea – çay,és pide. Délutánra egy kis kiruccanást terveztek a hegyekbe, hogy én is megcsodálhassam, milyen szép helyen is vagyunk.

#8NAP – POZANTI

Úgy tűnik, hogy itt fent a hegyekben van valami, amitől akár délig is tudok aludni, ami normális esetben elég ritkán fordul elő. Délben nagy nehezen felkeltünk, és nekiestünk a reggelinek: főtt tojás,különféle sajtok, friss zöldségek: paradicsom, paprika, petrezselyem, menta, olajbogyó, pide és tea – çay. Estére betervezett a család egy kis kebap (a törököknél kebaP, nem kebaB) sütögetést, de mivel én éppen a vegetáriánus korszakomat éltem, ezért nem nagyon terveztem enni belőle. A hús helyett kitalálták, hogy készítettnek nekem sajtos kenyeret – peynirli pide. Ehhez lereszeltem otthon kb. fél kiló sajtot, és egy nagy tálba pakoltam. Kocsiba pattantunk, és a nem messze levő kis sütödébe vittük, ahol megrendeltük estére a peynirli pidéket. Ez igazából egy csónak alakú, élesztős kelt tészta, sima sós ízű, a közepe megpakolva sajttal, ami sütés közben szépen megolvad. Kora este elmentünk tobozokat és jól égő faágakat gyűjteni, majd beugrottunk a frissen sült sajtos és sima pidéért. Kissé sok időbe telt, mire elkészültek vele, annak ellenére, hogy egyeztetve lett, mikorra készüljön el,  de mindenképpen megérte várni rá. Este pedig begyújtották a tüzet, felszúrtuk az előre bepácolt bárányhús kockákat a şiş-re (a vékony vaspálcákra, amiket végül is grillezések alkalmával mi is használunk), és a már csak forrón izzó faágak és tobozok fölé pakoltuk a hússal megpakolt rudakat. Készült hozzá egy nagyon egyszerű saláta – salata nagyobb darabokra vágott petrezselyemmel, felkockázott paradicsommal, és apróra tépett mentalevelekkel, amit frissen facsart citromlével, sóval, borssal ízesítettek. Természetesen ayrant ittak hozzá (joghurtos ital), illetve a friss pidét ették a finomra sült bárányhússal. Hozzá készült még sült padlizsán és sült paprika is, ezeknek a héját eltávolítják, és a nagyon lágyra sült húsát eszik meg. Én pedig sajtos pidét ettem, legnagyobb meglepetésemre pedig a vacsorára érkező szomszéd néni hozott egy lábaska forró levest, úgyhogy az én pocakom sem maradt üresen.