A bejgli sokak számára a karácsonyi sütemények “mumusa”. A rossz receptekkel könnyen szétrepedhet az oldala, kifolyhat a tölteléke, vagy nem márványosodhat meg a teteje. A recept még a cukrászsuliból került mentésre, így készítése során szinte lehetetlen hibát véteni, hiszen egyszerű, nem kell keleszteni, sokat pihentetni. Ha pedig mégsem úgy alakulna, ahogyan terveztük, az íze mindenért kárpótolni fog.
Hozzávalók:
Tészta:
500 g liszt
10 g só
60 g porcukor
200 g margarin
10 g élesztő
150 ml tej
20 g tojássárgája
+ 2 tojás sárgája és 1 tojás fehérje a kenéshez
Töltelék (1 rúd bejglihez):
250 g darált dió / 200 g darált mák
125 g kristálycukor
60 g víz
10 g vaníliás cukor
csipet fahéj
reszelt citromhéj, narancshéj
Elkészítés:
Célszerű először a tölteléket elkészíteni, hiszen ezt csak akkor lehet betölteni a tésztába, ha rendesen kihűlt. Ehhez a 125 g kristálycukorból, a 60 g vízből, a 10 g vaníliás cukorból, a csipetnyi fahéjból, és a reszelt citrom-, narancshéjból forró, bugyogó szirupot főzök. Ezt ráöntöm az előkészített 250 g darált dióra vagy 200 g darált mákra. Alaposan összekeverem, és hűvös helyen teljesen kihűtöm.
A tésztához dagasztógépbe öntöm az 500 g lisztet, a 10 g sót, és a 60 g porcukrot. Hozzáadom a 200 g lágy margarint, a 150 ml tejben elkevert 10 g élesztőt és a 20 g tojássárgáját. Rugalmas tésztává gyúrom a gépben, három felé osztom, és kis gombócokká virgolom őket. Egyből lehet vele dolgozni, de ha nem akarom egyből tölteni, akkor felhasználásig hűtőben pihentetem.
A tésztát téglalap alakúra nyújtom, fontos, hogy ne legyen lisztezett a felület! Egyenletesen eloszlatom rajta a tölteléket, majd szorosan (de nem túl szorosan) feltekerem a tésztát. Megkenem a bejgliket a 2 tojás felvert sárgájával, majd hűvös helyen pihentetem. Így nem fog megkelni a tészta, a sárgája rászárad, és a sütőben a tényleges kelésnél a rászáradt sárgája szépen meg tud repedni, és megjelenik a márványos minta a felületén. Ha a sárgájás kenés megszáradt, következhet a fehérjés kenés: ennek már nem feltétlenül kell megszáradnia, mehet akár egyenesen a sütőbe is. Sütés előtt azonban még fontos egy pálcikával pár helyen átszurkálni a tésztát, hogy a gőzök távozhassanak a sütés során. Ekkor kerülhet még a diós tetejére egész dióbél, a mákoséra pedig egy kis mák, így felvágás nélkül is tudni fogom, melyik milyen töltelékkel lett elkészítve.
Kb. 175°C-on 30-40 perc alatt aranybarnára sütöm őket. Ne legyenek túl közel egymáshoz, nehogy összesüljenek. Amikor kész, kiveszem a sütőből, és habkártyával megnyomkodom a még forró és puha tésztát, hogy az oldala minél egyenesebben és szebben hűljön ki. Csak akkor szeletelem, amikor teljesen kihűlt. Egy hétig folpackban, hűvös, sötét helyen is eltartható.
