törökország // 1. hét - adana, kızkalesi, pozantı

A messze földön híres török konyha gyöngyszemeit fedezem fel három héten keresztül. Minden nap valami újat, számomra ismeretlent tapasztalok meg a közvetlen környezetemben, olyanokat, amik ugye a törököknek természetesek. Reggelik, szokások, vacsorák, vendégvárások tömkelegével ismerkedek meg ezalatt a pár hét alatt, és remélhetőleg olyan tapasztalatokat és tudást szerzek, amivel a későbbiekben lenyűgözhetem az én törökömet is.

#1NAP - ADANA

A hosszúra nyúlt repülőutunk alatt kétszer is kaptunk egy kis harapnivalót a fedélzeten. Igaz, mindkétszer ugyanazt - forró, paradicsomos, sajtos toast szendvicset, egy szelet "házi" süteményt, innivalóként pedig teát/kávét/vizet/üdítőt. Tavaly ugyancsak a Turkish Airlines-zal utaztunk, annyi különbséggel, hogy akkor business class-ra szóltak a jegyeink. Hát amit ott szolgáltak fel, azt máig emlegetjük - de csakis pozitív értelemben. Welcome drinkkel köszöntöttek minket, majd az étlap lapozgatása közben forró törülközőket kínáltak. Az étlapon szerintem mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt, hiszen széles választékkal készültek, illetve az ételallergiásoknak vagy cukorbetegeknek, vegánoknak, vegetáriánusoknak sem okozhat gondot az étkük megválasztása. Az ételt precízen és gusztán tálalták, amivel nagyon meg voltunk elégedve. A mostani szendviccsel sem volt semmi gond, frissen és melegen kaptuk meg, viszont a kis süteménnyel kapcsolatban nagyon nem tetszett, hogy "házi készítésű"-ként volt feltüntetve, mert semmiben sem különbözött a bolti társaitól. Ettől függetlenül szép volt, jó volt, a kifogás egyedül a névvel volt. Az adanai érkezésünk estéjén a rokonok egy nagyon jó kis étterembe vittek el a Necip Fazıl Bulvarı-n. Már itt ráeszméltem, hogy elég nehéz dolgom lesz a kajafotók elkészítésével, hiszen ahogy kihozzák az asztalhoz az ételt, az körülbelül abban a pillanatban el is fogy. Annyira imádom, hogy telepakolják mindenféle salátákkal, joghurtokkal, kenyérkékkel az asztalt, mindennel, ami szem-szájnak ingere. Hát igen, sajnos a vacsorának csak ezt a részét sikerült megörökíteni, az adana kebap, a peynirli pide és társaik lecsúsztak a csoportképről. 


#2NAP - KIZKALESİ

Hétfőn délelőtt a szülőkkel indultunk Kızkalesibe, a tengerpartnál terveztek együtt eltölteni pár napot. A reggeli kimaradt, viszont amikor megérkeztünk, gyorsan bepótoltuk egy çiğköfte dürümmel. A çiğköfte Magyarországon inkább a pestieknek vagy a vegánoknak hangozhat ismerősen. Ez egy bulgurból készült étel, amihez nagyon nagyon sok fűszert adnak, többek közt paprikát, sót, borsot, petrezselymet, mentát, köményt, sűrű paradicsompasztát - salca, majd elég hosszú ideig kézzel gyúrják, hogy a bulgur kellően megpuhuljon és az ízek összeérjenek. A çiğköfte dürüm pedig egy vékony lapszerű tészta, amelyet megpakolnak friss zöldségekkel, általában jégsalátával, petrezselyemmel, paradicsommal, mentával, belehelyeznek pár köftét is, majd citromlevet csurgatnak rá, és feltekerik. Ezt itt Törökországban nemcsak éttermekben, hanem kisebb bódékban is árulják, és mint megtudtam, ha gyorskajáról van szó, akkor nem a McDonalds-t vagy a Burger Kinget részesítik előnyben, hanem ha megéheznek, és gyorsan harapnának valamit, sokkal szívesebben rendelnek kebapot. 
Este felé lementünk megmártózni a tengerbe, vacsorára pedig áthívtak minket a nagynéniék, akik frissen sütött hallal vártak minket. A halat aznap fogták a tengerből, nagyon jó íze volt, citrommal kissé meglocsolva, friss pidével. Aki már evett halat frissen a tengerből, annak nem is kell elmagyarázni, mi a különbség eközött és az otthon kapható, bolti vackok között. 


#3NAP - KIZKALESİ

Kedden még túl bátortalan voltam fotót készíteni a reggeliről, de elképzelni így is el lehet: főtt tojás, mindenféle szezonális, friss zöldség, sajtok, és pide. Elég későn kelt mindenki, még mire összeszedtük magunkat a reggelihez, a délelőtt el is múlt - így a késői reggeli miatt az ebéd kimaradt. Lustálkodós napunk volt, kicsit körülnéztünk a városban autóval (légkondi nélkül elég durva idő van napközben), elmentünk a helyi közértbe, ahol megcsodáltuk az itt kapható alkoholok árát (a magyarországi árak kb. háromszorosa), feltankoltunk pisztáciás csokiból, nápolyikból, majd este megint lementünk a tengerpartra. Vacsorára kétféle fogás is készült: paradicsomos bab - domatesli fasulye, illetve paradicsom pasztás, fűszeres sült csirke. Mivel nem spóroltak az erős paprikával, ezért mindenki megevett hozzá egy tálkányi jogurtot is. De szerintem ez még így is olyan durván csípős volt, pedig pidével és vízzel is próbáltam enyhíteni az erősségét. 


#4NAP - KIZKALESİ

Ez az éééén szülinapom, amit minden évben nagyon nagyon várok. Ma reggel sikerült egy reggelifotót is lőnöm, aminek külön nagyon örültem. Mindig úgy vagyok vele, hogy á, majd holnap lefotózom, de mire beleharapok az első falatba, mindig megbánom, hogy nem örökítettem meg. Szóval a reggelink sajtok, főtt tojás, sült paprika és sült padlizsán, olívabogyó, paradicsom, paprika, és pide volt. Délután hármasban elmentünk kocsikázni. A terepjáróval könnyen meg lehetett mászni a meredek, sziklás hegyoldalakat is. Az ebéd ma is kimaradt, úgy tűnik, hogy a reggelivel mindenki estig jóllakik. Este ismét nagynéniékhez mentünk, padlizsán kebap - patlıcan kebap és ismét hal készült az én kedvemre. Vacsora után pedig kaptunk öcsikével (aki előttem pár nappal ünnepelte a szülinapját) egy nagyon szép kis kakaós lapokból álló, tejszínhabos, pisztáciás tortát, csokidíszítéssel, csillagszóróval és gyertyákkal. 


#5ÉS6NAP - KIZKALESİ

Láblógatós, tengerben fürdős, lustálkodós két nap. Csütörtökön este ismét halat ettünk, az én legnagyobb örömömre. Addig akartam ebből a friss, zamatos halacskából enni, amíg ki nem pukkadok. Sült krumplival, salátákkal (amit biztosan tudok, az az, hogy erős paprika volt benne), pidével tálalták. Másnap pedig az úgymond elbúcsúzós vacsoránk volt a tengerparttól, a nagynéniéktől, hiszen aznap este indultunk a hegyekbe. Egy nagyon kis hangulatos étterembe mentünk. Az egyetlen, amit tudtunk, hogy kalamarit akarunk enni, és ezt rögtön az első étteremben meg is kaptuk. Első körben kihozták a "köreteket": különféle olívabogyókat, hagymát, fokhagymát, erős paprikát, szószokat, majd a salátákat, éééés végül, de nem utolsó sorban a kalamarit, a sült krumplit, és a garnélarákokat is. A garnélákat még tűz forrón hozták ki, a szósz bugyogott a rákok alatt. Valószínűleg egy vajas, erős paprikás szószban sütötték meg ezeket, de nagyon jó ízük volt. Végül desszertként szőlőt, dinnyét, szilvát és egy olajban sült édességet tálaltak fel (nem, nem churros, de valami olyasmi).


#7NAP - POZANTI

Még én is meglepődtem, mert 11 óra körül sikerült csak felébrednem. Mivel előző nap nem igazán vásároltunk be, ezért a reggeli kissé még távolinak tűnt (felöltözni, autóba ülni, bevásárolni, hazamenni, reggelit készíteni → hosszúúúú). Valami csoda folytán a szomszéd néni és a fia pont akkor látogattak meg minket és áthívtak hozzájuk egy kis falatozásra, amikor már mindenki szeme előtt ott lebegett egy csodás reggeli. Az utolsó morzsáig mindent megettünk, és nagyon elégedetten dőltünk hátra a dőzsölés után. Sajtok, friss zöldségek, dzsemek, befőttek, gyümölcslevek, három féle olívabogyó, rántotta, kolbász marhahúsból - sucuk, tea - çay, és pide. Délutánra egy kis kiruccanást terveztek a hegyekbe, hogy én is megcsodálhassam, milyen szép helyen van a hétvégi házuk.


#8NAP - POZANTI

Úgy tűnik, hogy itt fent a hegyekben van valami, amitől akár délig is tudok aludni, ami normális esetben elég ritkán fordul elő. Délben nagy nehezen felkeltünk, és nekiestünk a reggelinek: főtt tojás, különféle sajtok, friss zöldségek: paradicsom, paprika, petrezselyem, menta, olajbogyó, pide és tea - çay. Estére betervezett a család egy kis kebap (a törököknél kebaP, nem kebaB) sütögetést, de mivel én éppen a vegetáriánus korszakomat élem, ezért nem nagyon terveztem enni belőle. A hús helyett kitalálták, hogy készítettnek nekem sajtos kenyeret - peynirli pide. Ehhez lereszeltem otthon kb. fél kiló sajtot, és egy nagy tálba pakoltam. Kocsiba pattantunk, és a nem messze levő kis sütödébe vittük, ahol megrendeltük estére a peynirli pidéket. Ez igazából egy csónak alakú, élesztős kelt tészta, sima sós ízű, a közepe megpakolva sajttal, ami sütés közben szépen megolvad. Kora este elmentünk tobozokat és jól égő faágakat gyűjteni, majd beugrottunk a frissen sült sajtos és sima pidéért. Kissé sok időbe telt, mire elkészültek vele, annak ellenére, hogy egyeztetve lett, mikorra készüljön el, de mindenképpen megérte várni rá. Este pedig begyújtották a tüzet, felszúrtuk az előre bepácolt bárányhús kockákat a şiş-re (a vékony vaspálcákra, amiket végülis grillezések alkalmával mi is használunk), és a már csak forrón izzó faágak és tobozok fölé pakoltuk a hússal megpakolt rudakat. Készült hozzá egy nagyon egyszerű saláta - salata nagyobb darabokra vágott petrezselyemmel, felkockázott paradicsommal, és apróra tépett mentalevelekkel, amit frissen facsart citromlével, sóval, borssal ízesítettek. Természetesen ayrant ittak hozzá (joghurtos ital), illetve a friss pidét ették a finomra sült bárányhússal. Hozzá készült még sült padlizsán és sült paprika is, ezeknek a héját eltávolítják, és a nagyon lágyra sült húsát eszik meg. Én pedig sajtos pidét ettem, legnagyobb meglepetésemre pedig a vacsorára érkező szomszéd néni hozott egy lábaska forró levest, úgyhogy az én pocakom sem maradt üresen.

 

 

Leave your comments

Comments

  • No comments found